Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Oberding József György: A bánsági telepítések rövid története
160 Ober ding József György jószágigazgató ugyanis nem alkú utján, hanem egyoldalúan állapította meg a feltételeket. A hivatalnokok felfelé érdemeket akartak kimutatni s magas szerződési árak révén... A vételár sok esetben 35®/o-kal volt több annál, amennyi a helyi viszonyok közt indokolt lett volna. A szerződések megkötésénél nem vették figyelembe a humanizmus, a közerkölcsiség és nemzetiség szempontjait.^ A telepes birtokok területe sokszor oly kicsiny terjedelemben nyert megállapítást (900 öl alatt), hogy abból a törlesztést, a közterhek viselését és életfenntartásukat nem tudták fedezni a telepesek. Még a házépítéshez sem kaptak állami támogatást. Üzletszerű volt ez a telepítési akció, semmiben sem hasonlítható Mária Terézia, vagy II. József nagyvonalú telepítéseihez. A nép földéhségét mutatja, hogy mégis jelentékeny új telepes község alakult. így 1876-ban létesül magyar, szlovák és bolgár telepesekkel Nagyerzsébetlak. Ugyancsak ezidőtájt bővül ki Mokrin német és magyar, valamint Bánlak magyar telepesekkel. 1880-ban alapítják német és magyar telepesek Gizellafalvát. 1881-ben létesül Szapáryfalva magyar, 1832-ben Üj- józseffalva német telepesekkel, valamint kibővül Ótelek. Fellendíti a telepítéseket 1883-ban a törvényhozásnak a pénzügyminiszter számára adott az a felhatalmazása, hogy a kincstári telepváltság tartozások fedezésére 13 millió 600 ezer korona záloglevélkölcsönt vehet fel, valamint az az intézkedés, hogy ettől az időtől a telepesek 36—42 év alatt törleszthették a vételárat. Az új rendelkezés után alakul meg 1883-ban magyar s német telepesekkel Bethlenháza, 1887-ben németekkel Istvánfalva és 1888-ban Izgár és Érszeg magyar telepesekkel. 1891-ben létesül továbbá Üjszentes és 1893-ban Nagybodófalva magj'ar telepesekkel. Ezek a községek a kincstár és részben a vallás- és tanulmányi alap birtokain létesültek. Mint láthatjuk, a telepesbirtokokat szinte egyenlő mértékben juttatta az állam a magyar és nemzetiségi földigénylőknek, a telepítési akció semmi nemzeti célkitűzést nem rejtett. A telepítéseknél csak az anyagi szempont volt döntő, aki a vételár tíz százalékát le tudta fizetni, telephez jutott. A telepesek számára n5nijtott minden kedvezmény csak ann5Ü volt, hogy két-három évig adómentességet élveztek, viszont kötelesek voltak községházat, templomot, papilakot, iskolát, valamint egyéb középületeket záros határidőn belül saját költségükön építeni, házaikat tűzkár ellen biztosítani. A NEMZETI ÉS SZOCIÁLIS CÉLKITŰZÉSŰ TELEPÍTÉS csak a kilencvenes években veszi kezdetét. Bismarck telepítési politikája, mely az 1886. évi április 26-i törvény alapján 100 millió márka állami támogatással indult meg, a magyar kormánykörök figyelmét is felhívja. Siettette a kérdés egészséges megoldását a nagy arányokban meginduló kivándorlás is, mely a népesség eg3n*észének a földnélküliségére utal. A kivándorlás leginkább a színtiszta magyar lakosságú vidékek népét apasztotta, úgy, hogy már a nemzeti közvélemény is radikális megoldást sürgetett. így került ismét a közérdeklődés homlokterébe a telepítési kérdés és jött létre az * Bemát Gyula említett munkájából idézve, 129. 1.
