Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Deér József: Állam és nemzetiség a régi Magyarországon
Aüam és nemzetiség a régi Magyarországon 137 E különbségek ellenére királyi irányításból adódó egyezéseken túl vannak a szepesi és erdélyi szász, valamint a kún és a székely territóriális szervezetnek olyan vonásai is, melyek tagadhatatlanul közösek s e közigazgatási egységeknek a megyékkel való szembeállítását mindenképpen indokolttá teszik. Ilyen közös vonás, hogy a szepesi és erdél}^ szász, székely és jászkun társadalom nem a rendi ellentéten, nem a megyében érvényesülő nemes-jobbágy polaritáson alapul, hanem éppen ellenkezőleg, a közös és egyenlő szász, székely és jászkun szabadság elvén. E területek lakosságának is van természetesen vezetőrétege — a szepesi szászoknál a soltészek, az erdélyieknél a gerébek, a székelyeknél a primőrök és lófők, a kánoknál a szálláskapitányok — mindezeknek a helyzete azonban csupán patriarchalis, tekintély! és gazdasági, nem pedig közjogi, rendi természetű. A jobbágyság fogalma e közületekben teljesen ismeretlen s velük kapcsolatban csak addig beszélhetünk önkormányzatról, míg annak előfeltétele, a homogén szabad társadalom fennáll. Ha ez megbomlik — ezt látjuk az újkorban a székelyeknél — az önkormányzat és a területi szervezet élettelen vázzá válik s a megyékkel szemben eredetileg oly markánsan jelentkező különbség lényegében elenyészik. Megyék és territóriumok egyaránt közösségek, univerzitások, azonban a közösségképződés elve e két alaptípus esetében egészen más. A megyei univerzitásban az azonos jogú, országos elterjedett- ségű nemesi, illetve jobbágyi társadalom kizárólag területi, tehát kormányzattechnikai okokból különül el a többi megyétől. Ezzel szemben a határvidéki önkormányzatokban a területi elv csak másodlagos jelentőségű, csak kifejezője a lakosság leglényegesebb tulajdonságának, a külön nemzetiségnek. A megye és a territórium különbsége az oklevelek terminológiájában világos kifejezést nyer: Universitas nobiliiun de Zala — universitas Saxonum, Siculorum, Cumanorum. Tehát az országos jogon alapuló megyerendszer a magyar, a territórium pedig a nem magyar, vagy a magyartól bizonyos vonásaiban különböző nemzetiség szervezete. A régi magyar államszervezetnek ez a népi megalapozása különösen Erdélyben szembeötlő, ahol az újkor elejére a magyar megyei területből, a szász és a székely autonómiából magyar, szász és székely náció lesz. A magyar középkor tehát ismerte a nemzetiség fogalmát s az államélet pillérei között annak bizonyos szerepet is juttatott. Kétségtelen az is, hogy a nemzetiség ismertetőjegyei között a középkor utolsó századaiban a külön nyelv mozzanata is helyet foglalt. Mint az egykorú Európában, úgy Magyarországon is, a natio egyben Zin- gua-t is jelent. Minthogy azonban az írásbeliség és a magasabb állam vezetés nyelve a latin volt, a nyelvi különbségnek a nemzetiség fogalmában csak érzelmi, árnyaló szerep jutott. Fontosabb volt ennél az eredet és a fajiság mozzanata, mely a középkor embere számára a népjellem különböző megnyilatkozásaiban és főként az életberendezések sajátosságában vált láthatóvá. Ily értelemben jellemzi Verancsics Antal esztergomi érsek a székelységnek a magyarsághoz való viszonyát, midőn rámutat arra, hogy a székelyek noha egy hiten vannak a magyarokkal, lényeges tulajdonságaikban külön-
