Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Deér József: Állam és nemzetiség a régi Magyarországon
Deér József: Állam és nemzetiség a régi Magyarországon 135 földnek csak mívelője és haszonélvezője, aki urának pénzzel, terményekkel és munkával adózott. A nemes földjét örökjogon, minden hűbéri szolgáltatástól mentesen bírja, vele szabadon rendelkezik, s az csak magtalan halála vagy hűtlensége esetében száll vissza a koronára (ius regium). Adót, illetéket nem fizet s jobbágyai csak a nemesség hozzájárulásával terhelhetők meg országos adókkal. A nemes egyedül a törvényesen megkoronázott király hatalma alá tartozik, sőt még uralkodója ellen is fegyvert foghat, ha az kiváltságait megsértené (ius resistendi). A kiváltságok sokaságával szemben mindössze egyetlen közjogi kötelezettség terheli: a királyi zászló alatt történő személyes hadbaszállás és a katonaállítás. A NEMES ÉS JOBBÁGY jogállásának éles elhatárolása a megye életében háttérbe szorít minden egyéb faji, nyelvi és vallási szempontot. A régi Magyarországnak volt román, rutén, szlovák nemessége is, mely azonban a magyarral mindenben azonos jogi helyzetet, una eademque nobilitas-t élvezett. A jobbágyságot illetően szintén ez a szempont érvényesült. A magyar nemesi jognak XVT. századi összefoglalója, Werbőczy István, világosan megmondja, hogy noha vannak magyar, tót, oláh és rutén jobbágyok, kik részben katolikusok, részben pedig orthodoxok, ez az állapotbeli különbség (conditio) rendi hovatartozásukat nem érinti. A régi magyar vármegyét tehát a benne élők erős jogi és társadalmi rétegzettsége és a szervezésnek területi meghatározottsága jellemzi. A nemesi jog közössége az azonos szervezetű megyéket egységes nagy tömbbé fogja össze s ezért a nemesi jog lényegében országos jognak tekinthető. A megyék összessége az ország területének túlnyomó részét alkotja. Megyékre tagozódik a Dunántúl, az Alföld tiszántúli része, az észak- nyugati és északkeleti Felvidék, s a határszéleket kivéve, az egész erdélyi medence. Ez a terület a szélső peremvidékek kivételével a középkori magyarság településének határain belül esik, a megyei szervezetnek tehát nem csupán országos, de egyben — ethnikai szempontból nézve — magyar jellege is van. A nemesi jog és a megyei szervezet — némi eltérésekkel — Horvátországra és Szlavóniára is kiterjed ugyan, ezek a területek azonban széleskörű belső önkormányzattal rendelkező külön közjogi testeket, a magyar királyság ú. n. társországait (regna socia) alkotják, s így közjogi s részben ethnikai különbözőségük világos kifejezést nyert. A szorosan vett Magyarországon a nagy megyei tömbbel néhány más szervezetű közigazgatási kerület áll szemben, melyeket a megyéktől mindenkor világosan megkülönböztettek. Hyen külön territóriumot alkotott Erdélyben a székelység, ez a magyarsággal fajilag és kulturális tekintetben rokon, a jellem- és szokás árnyalataiban tőle mégis különböző népelem, melyet a magyarság vagy Erdélyben talált, vagy pedig az vele együtt a honfoglalás idején költözött az új hazába. Külön közigazgatási kerettel bírt a 5QD1. század közepe óta a különböző német területekről bevándorolt erdélyi szászság, a Szepességben a tatárjárás után nagyobb tömegekben megjelenő s ugyancsak szásznak nevezett németség, valamint a törökfajú kúnok és az iráni eredetű jászok, akiket a Xm. század
