Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - Gesztelyi Nagy Zoltán: A magyar népesedés kérdései
Magyar Figyelő 115 mindenki únja már, nekünk akkor is élet-halál kérdés lesz. Ott va- gjmnk, azon a határon, hogy nem nyugodhatunk bele kisnép voltunkba. Minden tettünk csak úgy ér valamit, ha túl tudunk emelkedni ezen a határon. Addig minden csak átmeneti megoldás. De abban a politikai helyzetben, amiben mi va- gjTink, vesztünket is jelentené, ha az adott tényékhez igazodnánk. Nekünk a legreálisabb politikai számítások szerint is álmokat kell álrr.oá- nunk. Annyi sok rossz csoda történt velünk: most jó csodákat kell akarnunk. Nem tűrhetjük sokáig, hogy a világ népességének mindössze hetvenöt ezreléke maradjunk. Meglévő szellemi súlyunk alapja fut ki így alólunk. Mi a mai helyzet? Lássuk Antal Lajos nyomán, hogyan jutottunk Európa egyik legnépesebb, vezető fajtájából mostani állapotunkig. Hogyan csökkent létszámunk Európa népességének három százalékáig. A honfoglalásban az asszonyokkal és a gyermekkel egsrütt nem több, mint ötszázezer magyar vett részt. Az első századokban rohamosan szaporodásnak indultak. Háborúmentes, járványnélküli, építő idők voltak. Egészen a tatárjárásig teljesen érintetlenül fejlődhetett a magyarság, hogy akkor aztán annál váratlanabb erővel zuhanjon rá a pusztulás. Ezt a csapást gyorsan, egészségesen kiheverte. Még IV. Béla korában a magyar nyelvterület túlcsapott már a Dráva és Száva vonalán is. Nagy Lajos korában pedig már három millió magyar élt az Alföld telemagtáras falvaiban. Nagy Lajos uralkodásának súlyát ez az — abban az időben páratlan — létszám szabta meg. Mátyás ötmilliós Magyarországa pedig sorsunk legvakítóbb csúcsa marad. Nem véletlen, hogy történelmünk legfényesebb napjai erre az időre esnek. Ezután kétszázötven évre csatatérré változott a Kárpátok köze. A tizennyolcadik századig pedig, ugyanaz alatt az idő alatt, míg Anglia két és fél millióról kUenc millióra szaporodott, a magyarság öt millióról hárommillió és százhuszonkétezer lélekre apadt. A nyolcmillió lakosú Magyarországon ekkor már csak 39 százalékot képviselt maga a magyarság. Népi erejét bizonyítja, hogy ezt a százalék-arányt a körülményekhez képest rohamos ütemben megváltoztatta és a tizenküencedik század elejére már megint túllépte az ötven százalékos határt. Az ezer- kilencszáztizennégyes világháború előestéje Magyarországon húszmillió lakost talál, amelyből már ötvennégy és fél százalék volt a magyar. De hol van ez a fejlődés például Angliától, mely ugyanez idő alatt küenc millióról negyvenre .szaporodott. Ez az egyetlen példa is bizonyítja, hogy a népesedésnek egyetlen kelléke a betölthető gazdasági tér. Anglia gyarmatokat szerzett ez idő alatt, a magyarság pedig, ha már nem bírta tovább a gazdasági lefojtottságot, kivándorolt. Kétségtelen, hogy a legnagyobb vérveszteséget a török uralom alatti negyedévezredes háborúskodásban szenvedtük. De ugyancsak súlyos népesedési tragédiát jelentett a világháború is. A magyar veszteség hatszázhatvanegyezer halott volt. De járványok, a háborúban megromlott halálozási viszonyok, kiesett születések megsokszorozzák ezt a számot. Az a tény pedig, hogy
