Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - Palotás Zoltán: A geopolitika mint államtudomány
A geopolitika mint államtudomány 107 »organizatorikus ember, mint tájformáló tényező« (Teleki) munkájára és az állam életére milyen mértékű? Ratzel francia elleniskolá- jának képviselői (Vidal de la Blache, Brunhes és mások) sziporkázó gall szellemességgel és nem kevesebb tudományos alapossággal szemére vetették Ratzelnek és követőinek, hogy túlzóan materialisták, amikor a teret, a földet, az anyagot föléje helyezik meghódítójának, az embernek. »La civilisation est la lutte contre les obstacles que Ja nature a semés sous les pás de Vhomme.<s>’’ Ratzel után Vidal de la Blache,^® Haushofer, Maull után AnceU® élvezetes tanulmány. Merőben elütő felfogások, sokszor ügyes bajvívás. Demangeon^* még szelíden, bölcsen csak ennyit mond: »Maga a tér csak nyers adalék^ amely nem tartalmazza egy tény valamennjd földrajzi értékét«. Fcvbre^*^ már azt hirdeti, hogy »nincs nagy jelentőségük a kereteknek, a határoknak; a szív (= a nemzet) az igazi érték és minden előtt ezt kell értékelni«. És megjelenik a francia földrajzi irodalomban a »géographie moráléi fogalma22 szemben a germán Raum-elmélettel, amint Siegfried Adré egyik munkája irányát nevezi. A francia »geopoütikai« irodalom mintegy azt is hivatásának tartja, hogy nyesegesse a német geopolitika vadhajtásait. Megállapítják, hogy a látszólagos hasonlóságok, külsőségek sokszor erőltetett rendszerezése, majd bizonyos geometriai megszállottság, amelynek folytán minden ábrákban és számokban fejeződik ki, sok eltévelyedésnek szülőoka lehet és az is. A Supan-féle »nyomáshányados elmélet«*® például az állam határaira nehezedő nyomást egyszerűen matematikai törttel fejezi ki, olyképpen, hogy a tört szám nevezője a vizsgálandó ország lakosságának száma, számlálója a szomszéd országok lakosságának összege. Könnyű rámutatni, hogy ez a »E>ruckquotient«-elmélet, nem vévén számításba a szövetségi rendszerek egyensúlytartását, az ütköző államok sokszor szerencsés helyzetét stb., milyen képtelen eredményekre vezet. Svájc már régóta elpusztulhatott, megfulladhatott vohia a ránehezedő irtózatos népesség-súly alatt; Angliának viszont könnyű volna a dolga, mert egyetlen idegen állammal sincs közös határa, tehát »nyomáshányadosa« = 0. A kritika eredménye annak hangsúlyozása, hogy a földrajz nem a felszínes összéhasonlítgatások tudománya, a geopolitika még- kevésbbé az. Brunhes plasztikusan fejezi ki: »Az emberföldrajz kutatásához - kétségtelenül szükséges ,,a mértani szellem“ — de vájjon elégséges-e? Nem kell-e kifinomult, művészi lélek is (esprit de finesse) ? És az eredmények bemutatásához, a pontokból és vonalakból áUó hálózat szépségeinek érzékeltetéséhez, az életjelenségek különböző színeinek és formáinak, de éppen így távlatainak megVidal de la Blache: Principes de la géographie humaine. Paris, 1922. 1“ Vidal de la Blache: La géographie politique, á propos des écrits de M. Frédéric Ratzel. Annales de Géographie. 1898. 97—111. I. ** Ancel: i. m. ='> Demangeon Albert: lles britanniques. Paris, 1927.-1 Févbre Lucien: La Terre et l’évolutlon humaine. Paris, 1922. =- Siegfried André: Les fitats-Unis d’aujourd’hul. Paris, 1927. 2* Supan Alexander: Leitlinien des allgemeinen politischen Géographie. Leipzig, 1918.
