Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 4. szám - Szemle
Szemle 257 túl e^enlö elbánásban részesítette őket fajtestvéreivel.™ Szekfű véleményét még jobban megerősítette Deér, aki — már többször említett kitűnő könyvében — ezt a nemzetiségi politikát a nomád kor örökségének tekinti, ahol kimutathatóan csak a gazdasági és a hadi csatlakozást követelte meg az uralkodó nép. Velük szemben Mályusz ama nézetének adott kifejezést — településtörténeti érvekre támaszkodva —, hogy a XI—XII. században a magyarság asszimilálni akarta az idegeneket, a Xni. századtól kezdve pedig éppen disszimilációs volt nemzetiségi politikánk.™ A vita eldöntése a jövő feladatai közé tartozik. Annak a nagyhatalmi állásnak, melyet nemzetünk a középkori Európában elfoglalt, gazdasági alapjait is az utolsó két évtized szorgos kutatásai kezdték mélyebben megvilágítani. Különösen ki kell emelnünk Domanovszky Sándor és Hóman Bálint igen értékes eredményeit. Előbbi külkereskedelmi kapcsolatainkat világította meg szokott alaposságával,’^ Hóman pedig ennek — mondhatni — tartalmi részét tisztázta: a magyar nemesfém termelését, európai piacát, s ennek hatását állami életünk alakulására.™ Domanovszkynak, a budapesti egyetem egyik legkitűnőbb nevelő tanárának saját kutatásain kívül el nem múló érdeme az is, hogy egész sor kitűnő gazdaságtörténészt is nevelt, akik közül középkori viszonylatban Kring Miklós,Léderer Emma,^ Paulinyi Oszkár’^ és Sin- kovits István^^ már is jelentős lépésekkel vitték előre a kutatásokat. Mindazt az értéket, életet, amit állam és társadalom teremtett, a honvédelemnek kellett megvédeni, a célkitűzéseket megvalósítani akkor is éppen úgy, mint napjainkban. Állami és társadalmi fejlődésünkkel tehát szervesen összefüggött mindenkor a hadügy, nem egyszer — például a rendiség alakulásában — döntően befolyásolva ezek fejlődésének irányát is. Természetes tehát, hogy az eddig említett munkák sokszor érintenek, sőt meg is oldanak ilyen jellegű kérdéseket. Az egész középkort átfogó pillantással azonban Deér vizsgálta és mutatta be államisá- gimknak ezt az oldalát.” Rámutatott, hogy egészen Mátyásig a magyar királyság mindig társadalmi úton oldotta meg létének ezt az alapvető kérdését: ezért adott birtokokat, kiváltságokat, sokszor egész rétegeknek, mert ezt a honvédelmi kötelezettséget teljesítették, vagy teljesítendők voltak. Mátyás korára azonban ez a rendszer már idejét múlta. Ezért ő a társadalomtól független, csak tőle, az államhatalomtól függő zsoldos hadsereget teremtett, mely bármikor engedelmes eszköz volt céljai megvalósítására. Ennek a zsoldos hadseregnek a jellegét, szervezetét tüzetesen Tóth Zoltán ismertette meg velünk értékes könyvében.™ Szekfű Gyula: A magyarság és nemzeti kisebbségei a középkorban. Magyar Szemle, 1935. ™ Mályusz Elemér: A középkori magyar nemzetiségi politika. Szá2Kidok, 1939. “ Domanovszky Sándor: A szepesi városok árumegállító joga. Epést, 1922. Hóman Bálint: A magyar királyság pénzügyei és gazdaság politikája Károly Róbert korában. Epést, 1921. ^ Ering Miklós: A gazdasági élet. Művelődéstörténet. I. 213. 1. Lederer Emma: A középkori pénzüzletek története Magyarországon. 1000—1458. Epést, 1932. Paulinyi Oszkár: Magyarország aranytermelése a XV. sz. végén és a XVI. sz. elején. A bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve, VI. k. Sinkovits István: A magyar nagybirtok élete a XV. sz. elején. Epést, 1933. (Tanulmányok a mag^yar mezőgazdaság történetéből. Szerk. Domanovszky Sándor.) 3’ Deér József: Zsigipond király honvédelmi politikája. Hadtörténeti közlemények 1936. ™ Tóth Zoltán: Mátyás király idegen zsoldos-serege. Epést, 1925.
