Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 4. szám - Szemle
Szemle 253 jobban nekilendülő történeti irodalom néhány kiváló és maradandó értékű alkotására. A szintézis tehát sok tekintetben megelőzte az analízist, ami nem egészséges állapot. Az a nagy hatás azonban, melyet a Magyar Történet középkori kötetei is kiváltottak a nemzet szélesebb rétegeiből, mutatja, hogy Hóman Bálint sikeresen oldotta meg nehéz feladatát. Nincs itt terünk arra, hogy részletesen taglaljuk: milyen új eredményekkel gazdagította Hóman Bálint történeti tudatunkat? Csak néhány szempontra hívjuk fel a figyelmet, ö éreztette először teljes nagyságában és életszerűségében azt a tragédiába illő feszült légkört, mely magyarság és Európa, magyar jelen és jövő között volt Szent István trónraléptekor. S mesterien mutatja meg azt is, hogyan oldotta meg első királyunk élete munkájával ezt a lét-nemlét kérdését felállító helyzetet. Egy másik nagy korfordulón: az Arpádház kihalta után. Károly Róbert uralkodásában ismét hasonlóan kényes évtizedeket helyezett egészen új megvilágításba, s tárta fel egy egész korszak anyagi és szellemi alapjait — jórészt saját kutatásai alapján. Ugyancsak nagyjelentőségű annak a szerepnek a meg- villantása, sőt sok tekintetben tisztázása is, melyet a nagybirtok játszott — különösen Zsigmondtól kezdve — társadalmunk fejlődésében. Végül, de nem utolsó sorban: Hóman Bálint vetítette elénk először középkori nagyhatalmi állásunk életszerű képét. S erre bizony a trianoni szűk esztendőkben nagyon is szüksége volt nemzettudatunknak — határokon belül és határokon kívül. Természetes azonban, hogy mindazokat a részletmunkákat, melyeknek rendelkezésre kellett volna állniok egy új szemléletben, új összefoglalás számára, nem pótolhatták egy ember képességei; hézagok, hiányok, hibák tehát maradtak, s egyes részeket módosítottak, másokat egészen új megvilágításba is helyeztek a későbbi részletkutatások. De az a kétségtelen tény, hogy e részletkutatások nagyon sokszor Hóman munkájából indultak ki, annak bizonyítéka — negativ oldalról is — hogy Hóman Bálint jól oldotta meg feladatát. Abban tehát, hogy ma már a részletkutatások eredményei majd hogy szétfeszítik az általa adott kereteket, jelentős része van neki is. Őstörténetünket már Hóman szintézise előtt egészen új megvilágításba helyezte Gombocz Zoltán^ korszakos jelentőségű tanulmánya, továbbá gróf Zichy István* és Németh Gyula^ úttörő munkássága, ök mutattak rá erős hangsúllyal arra, hogy nemzetünknek a háború előtt dívott finn-ugor származtatása meglehetősen egyoldalú: a törökségnek — nevezetesen az óbolgár (ogur) népnek — ugyancsak igen nagy része van nemzetté válásunkban. Megállapították a keveredés idejét, helyét, kultúrális jelentőségét is. A keveredés mértékét, milyenségét művelődési és történeti hátterét pedig Németh Gyula® tisztázta szinte végérvényesen, — de már Hóman Bálint összefoglalása után. Életszerű képpé Deér József fogta. össze az eredményeket kitűnő könyvében, a szellemtörténeti irány egyik legszebb alkotásában, rámutatva arra is, hogy a nomád kor lelki-szellemi örökségének milyen döntő hatása volt a későbbi, keresztény századokra az állam, a társadalom, az alkotmány és nemzetiség-politika fejlődése tekintetében egyaránt. * Gombócz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány. Nyelv- tudományi Közlemények 1918. 129. 1. és 1923. 1. 1. * Gróf Zichy István; A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig. A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve I. 5. Bpest, 1923. * Hunok, bolgárok, magyarok. Akadémiai székfoglaló. * Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bpest, 1930. ’’ Deér József: Pogány magyarság, keresztény magyarság. Bpest, 1938.
