Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Zathureczky Gyula: Magyar politika Európában
MAGYAR POLITIKA EURÓPÁBAN A POLITIKA ALKOTÓRÉSZEI természeti, történeti és szellemi kategóriák, de ezek értéke és ennélfogva értékelése állandóan változik. A politika mindég igyekszik többé-kevésbbé határozott fogalmakra támaszkodni, ám ezek alkalmazása és felhasználása bizonyos fokig vég^l is a megérzés, a kombináció, talán leghelyesebben azt mondhatnák: a jóslat, a jövőbelátás dolga. Az igazi politikus, aki alatt ehelyütt is államférfiút óhajtunk érteni, a mában él, lényegében mégis minden cselekedete a holnapért történik. Így jutunk el ahhoz a megállapításhoz, hogy valóban helyes politikát csak karizmával megáldott egyén vagy nemzet tud folytatni. Ha a magunk magyar sorsára gondolunk, amelyet egy évezrede itt élünk a Kárpátok medencéjében, úgy minden érzelmi jelenségtől elvonatkoztatva, megállapíthatjuk azt, hogy elhivatott nemzet vagyunk, amely döntő pillanatban hivatástudattal megáldott férfiakat volt képes a maga élére állítani, vagy ha ezek hiánya következtében a nemzet elbukott, úgy a bukás sötét időszakait lánglelkű férfiak világították be, akik ismét a boldogulás felé vezették a nemzetet. A szó legmagasabb értelmében vett államférfiak voltak ezek a magyar életben, ha foglalkozásuk nem is volt mindég a politikusé, hadvezéré, vagy kormányzati tényezőé. Sokszor megesett, hogy Reményik Sándor megfogalmazásában »egy-egy költő mondhatta el joggal, az állam mostan én vagyok«. Ennek a szellemi és lelki készségnek köszönhetjük eddigi fennmaradásunkat, azt, hogy végül is mindég élni tudtunk adottságainkkal és köszönhetjük jövendőnknek mai nagy kilátásait, amelyeknél biztatóbbak nagyhatalmi létünk összeomlása óta, alig adódtak számunkra. A klasszikus kontinensnek — belső széttagoltsága következtében — az utóbbi századok során egy perifériális hatalom, Anglia lett az arbiterje. Az elmúlt századokban Európa egyetlen olyan szárazföldi hatalommal sem rendelkezett, amely képes lett volna a vezetést vállalni, megtartani és azt maradéktalanul érvényesíteni, így került túlsúlyra a brit imperium, amely helyzeténél és önös érdekeinél fogva arra kényszerült, hogy a kontinensen egymásra úszított hatalmak között, diplomáciai és gazdasági erejével az egyensúly elvét valósítsa meg és ilymódon az egymással szemben álló felek küszködéseiből húzzon elsősorban a maga számára hasznot. A brit, vagy helyesen világtávlatra szélesítve ki a kérdést, az angol-szász hatalom nagy partnere az európai politikában, — nyugati és azok rendszeréhez tartozó középeurópai szövetségeseitől eltekintve — a szlávság. Az orosz birodalom és annak európai testvérállamai kötötték le kelet felől a germán erőt és akadályozták meg ezzel az egészséges európai kifejlődést. A németség »Volk ohne Raum« lett és minél erőteljesebben fejlődött ki a német egység és ennélfogva minél világosabban érezte elhivatottságát, valamint Európával szembeni jogait és kötelességeit, annál jobban érezte a
