Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Tucci Giuseppe: Kőrösi Csoma Sándor
Körösi Csorna Bándor 69 Az ő kutatásainak eredményeként Tibet egy csapással a hindú kultúra provinciájává lett: a buddhizmus szellemi öröksége vezette át Tibetet nomád barbárságának éjszakájából a kultúra világosságába; ősi egyszerűségét magával ragadta és legyőzte az érett gondolat varázsa, melyet aztán a tiszta lelkek ortodoxiájával ölelt magához és szent hagyatékként védelmezett, minden áron arra törekedve, hogy érintetlenül, változtatások és hozzáadások nélkül örökítse tovább. A megközelíthetetlen szigetekként hegycsúcsokra tapasztott remetelakok, melyek alatt hasztalan hullámzik és zúg a szenvedélyek s az emberi bánat árja, s a nagy kolostorok, ahol a szerzetesek tétlen tömegei rejtegetik szigorú mesterek csöndes művét, voltak a hindú hagyomány szellemi örökösei. Tibetben, a mester és tanítvány megszakítás nélküli váltakozása folytán, mely a hit csodás erejétől táplálva elbírta az idő múlását s a történelem rázkódtatá- sait, ma is folytatódik a szent szövegek exegezise, ma is fönnáll a betű és a szellem közti közvetlen kapcsolat s jegyzetekben, kommentárokban, glosszákban megnyilatkozik a legrégibb írások rejtett értelme. Körösi Csorna mindezt helyesen látta s mi manapság siető léptekkel a buddhista tanulmányoknak egy olyan új mozzanata felé haladunk, amelyet tibeti iránynak nevezhetnénk, mert e hólepte ország mestereinek megfontolt bölcsesége vezet bennünket Sakyamuni vallásának ezredéves fejlődésében való benső megértéséhez. Gondoljuk csak el, mi mindent foglalnak magukban a tibeti enciklopédiák: a hindú gondolkodás legnagyszerűbb logikai építményeit Nagarjunatól Dinnagoig, Vasubandhutól Dharmakirtiig; a fogalmak legszövevényesebb szerkezeteit, melyekben a tevékeny gondolat kiélesedik, megdicsőül s megsokszorozódik, büszkeséggel telve el önmaga iránt forrásvízhez hasonló átlátszósága miatt, mert nem borul rá árnyéka s homálya az ellentmondásoknak, melyek oly tragikussá teszik az életben s oly ellenségessé a természetben folyó küzdelmeket; találunk bennük továbbá természetes szükségből, szenvtelenül szőtt dialektikus ábrándokat s mindezen kívül sokszorosan megvitatott, átdolgozott, jelentésük leggyökeréig s legtávolabbi kapcsolataikig követett összefoglalásokat, egy mérhetetlen irodalmat, amelynek mélysége százados magábaszállások eredménye s amelynek világosságában a kolostori élet zökkenők és rázkódások nélküli nyugalma tükröződik. S a tibeti exegeták segítsége hijján hasztalan kísértenék meg a tantrikus liturgia misztikus értelmének megértését s a hindú gnosisét, amely India szent folyóinak partjain ugyanolyan vallásos rajongással törekedett a világ dolgai fölé kerekedni, mint a földközitengeri és közép-ázsiai hellén gnosis, még pedig olyan egyidejűséggel, mely részben titokzatos összefüggésekre figyelmeztet. A lamaizmus ennek a gnosisnak szétlaposodása, rítusainak formalisztikus elgépiesedése, mely elhomályosította és megmerevítette az antik liturgiák beszédes értelmét; lassú átmenet kiválasztott szellemeknek a misztikus újjászületésen való szemlélődéseiből a nagy szerzetesi gyülekezetek mindennapi istentiszteletének tompa