Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Tucci Giuseppe: Kőrösi Csoma Sándor
68 Tucci Giuseppe Európa még semmit sem tudott a buddhizmusról, mert Desideri könyve, mely a lamaista teológia alapvető művét Tsonk’a pa Lám rin c’en mo-ját kivonatolta, kiadatlanul hevert a jezsuiták könyvtárában és sem Kínából, sem Birmaniából, sem Siamból nem érkeztek pontos értesülések a buddhizmus felől, vagy éppen olyanok jutottak el hozzánk, melyek a Keletnek ezt a legnemesebb és legmélyebb vallását a legszegényebbnek és legelhanyatlottabbnak tüntették föl. A kínai misszionáriusok Ricci példáját követve vonakodtak a boncok ruháját fölvenni s inkább a konfuciánus írástudók módjára öltöztek: az újjászületés törvénye, melyet ők tévesen a lélekvándorlás tanával azonosítottak és önkényesen pitagorasi elméletekkel hoztak összefüggésbe, útjában állott annak, hogy a buddhizmus iránt rokonszenv ébredjen a keresztények részéről. Körülbelül abban az időben, amikor Körösi Csorna a Zanskar és Kanam remeteségébe vonult vissza, érkezett meg Birmaniából Sangermanonak a pali kútfők elég beható tanulmánya alapján készült ismertetése a buddhizmusról. E munkának hibája volt azonban, hogy — miként elődjének, Mantegazzanak, kísérletei is — nem hatolt ennek az Ázsia nagy részében a bölcsesség annyi fényével elterjedt vallásnak a mélyére, tanításainak egyetemes jelentésébe, lianem csak a felületen maradt és külsőséges értelmezésekkel elégedett meg. Indiában a buddhizmus már jóideje lealkonyult s csak ezekben az években történt, hogy Hodgson, szinte valami öntudatlan megegyezés alapján, a nepáli gyűjtemények kutatásába fogva nyilvánosságra kezdte hozni a buddhizmus bölcseletének kincseit és irodalmának gazdagságát. E fogyatékos ismeretek, elfogult értelmezések és hagyományos meg nem értés közepette szoborként magasodik föl Körösi Csorna magányos alakja, akiben nemcsak a tibeti stúdiumok megalapítóját, hanem a buddhizmus tudományos felkutatásának kezdeményezőjét is tiszteljük. A buddhizmus bizonyára a legélettelibb s legfinomabb vallások egyike, amit ember valaha kigondolt saját halálos szomorúságának és kétségbeesett reménységének vigaszára; egy ilyen vallás spirituális jelentését nem lehet egyszerűen a könyvekből kiolvasni. Mélységei nem férnek bele a betű holt jelképébe, legfontosabb titkainak részeseivé csak a lélek teljes odaadása által, s nem az értelem dedukciói révén válhatunk. A buddhizmus megértésének egyetlen útja van, az, amelyet Körösi Csorna nyitott meg előttünk. Példájával arra tanított, hogy ott kell élni a kolostorokban, hallgatni a nagy mestereket s szemtől-szembe látni, hogyan valósulnak meg bennük és a tömegekben a buddhizmus örök elvei. Amikor Zangla és Kanam magányát elhagyta. Körösi Csorna sokkal többet tudott, mint a tibeti nyelvet; csodálatos munkabírásával rövid néhány év alatt megtette a legnagyobb lamaista egyetemek doktorai számára előírt teológiai tanulmányok útját. A bka agyur és a bstan agyur gyűjteményeiben döbbent ámulattal olyan gondolatkincsre lelt, melyet a történelem viszontagságai eredeti szövegében nagyrészt elpusztítottak.
