Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Gáli László: Kolozsvár és a magyar–román művelődési kapcsolatok
Kolozsvár és a magyar-román művelődési kapcsolatok 559 A ROMÁN MEGSZÁLLÁS HUSZONKÉT ESZTENDEJE természetesen egészen új állapotot teremtett, de jellemző, hogy még e szenvedésekkel teli korszakban is Kolozsvár tett a le^öbbet a magyar— román művelődési kapcsolatok fenntartásáért és kiépítéséért. Elég egyrészt a kolozsvári színház románból fordított darabjaira, másrészt a Bitay Árpád szerkesztésében megjelent román lírai antológiára, valamint Kristóf Györgynek románul megjelent magyar irodalomtörténetére utalnunk, amely mindmáig a legjobb tájékoztató e téren román nyelven. Román részről e hídverési kísérletekre kevés és szakadozott ritmusú felelet érkezett: elég ezúttal I. Chine- zunak az erdélyi magyar irodalomról románul megjelent összefoglaló tanulmányát említenem. Természetes azonban, hogy bármekkora is volt az antagonizmus, amelyet a magyarság szenvedései még jobban elmélyítettek, az átmenetileg román uralom alá került kolozsvári egyetemen is tovább érvényesült a magyar tudomány hatása, amint arról G. Bogdan-Duicának és az egykori Eötvös-kol- legistának, N. Dráganunak, munkássága tanúskodik. Dráganu is, bármennyire eltévelyedett élete vége felé az igazi tudományos eszményektől, mindvégig abból a magyar dokumentációból merített legtöbbet, amelynek használatát még Budapesten, magyar profesz- szoroktól tanulta meg. Legalább is írásaiban tárgyilagosabb volt Bogdan-Duica, akinek magyar-román vonatkozásban sok jó részlettanulmányt köszönhetünk. Dráganunak és hírhedt kollégájának, Ghibu Onisifomak példája egyszersmind azt is mutatja, hogy a magyar tudományos nevelés természetesen tovább élt azokban a tanárokban is, akik a magyarságnak szellemi téren legádázabb ellenfeleivé váltak. Ezek sem tettek egyebet, mint egyszerűen magyar környezetben szerzett tudásukat negatív előjellel, a magyar értelmezéssel homlokegjyenest ellenkező szemszögből használták fel. A múltból azonban immár a jelenbe értünk és örömmel látjuk, mint bontakozik ki Kolozsvárt megújult erővel a magyar szellemi élet azzal a céllal, hogy e város, amely mindenkor nemcsak a magyar művelődés keleti gyújtópontja volt, de a legelmaradottabb magyarországi nemzetiségnek, a románoknak is bibliát, zsoltárokat, szótárt és magasabb pedagógiai eszményeket adott, újra teljesíthesse európai hivatását. Minden reményünk megvan arra, hogy Kolozsvár magyar közművelődési intézményei, különösen pedig a máris értékes munkára serkentő Erdélyi Tudományos Intézet s az Erdélyi Múzeum-Egyesület, Keletmagyarország földjének és népének megismerését a tárgyilagos, időtálló tudományosság szellemében fogják előmozdítani. Mivel e programm természetesen magában foglalja a magyar—román kapcsolatok további, korszerű eszközökkel és módszerekkel fol5datandó tanulmányozását is, szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy Kolozsvár tudományos tevékenysége még nagy hálára fogja kötelezni, nemcsak a magyar, de a balkáni filológia művelőit is. Erre feltétien biztosíték Kolozsvár szellemi életének ragyogó múltja, amely a magyar szellem irányítása mellett jutott el a mai virágzáshoz. OÁLDI LÁSZLÓ
