Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1942 / 9. szám - Gáli László: Kolozsvár és a magyar–román művelődési kapcsolatok

KOLOZSVÁR ÉS A MAGYAR-ROMÁN MŰVELŐDÉSI KAPCSOLATOK

AMIKOR TÖBB MINT ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT a Budapesti Szemle 63. kötetében Moldován Gergely, a kolozsvári egyetem tanára a magyar reformációnak a románokra gyakorolt hatását vizsgálta, eredményeit a következő szavakban foglalta össze: »Magyar fáklya világított e századokban a román nép előtt, azt eltagadni nem lehet. Magyar befolyás adott irányt nyelvnek s irodalomnak, mind ez bizonyos; aki ezt be nem ismeri, az jobb meggyőződése ellen cselekszik.« (i. h. 256. 1.).

E szavak elhangzása óta félszázad telt el, s ezen idő alatt tudományos közvéleményünkbe egészen átment az a tétel, hogy a román nyelvű könyvnyomtatás itt Erdélyben, magyar és szász kezdeményezésre indult meg, s hogy ezeket a nép felvilágosítására irányuló kiadványokat Erdély magyar fejedelmei és főurai bőkezűen támogatták. E tényt, amelyet az egykorú nyilatkozatok egész sora bizonyít, ma már annyira közismert, hogy azt a román irodalomtörténetírás is kén3Ttelen volt teljes egészében elismerni. Az erre vonatkozó magyar és román eredményeket nemrégen éppen egy kolozsvári kutató. Juhász István összegezte, aki az eddigi megállapításokat és részlettényeket gondosan vázolt, igen alapos egyháztörténeti keretbe állította.

Mindeme kutatások ellenére kevéssé domborodott azonban ki az a körülmény, hogy már a XVT. században nemcsak Erdély déli részében, a Gyulafehérvár, Brassó és Szászváros közé vonható háromszögben nyilatkozott meg a román írásbeliséget megindító magyar hatás, hanem a magyar művelődés továbbsugárzásában, amely Erdélynek mindenkor sajátos európai missziója volt, fontos szerep jutott magának Kolozsvárnak is. E város, »Trassylvaniae civitas primaria« a fejedelmi korszakban is megőrizte ama fényt és hírnevet, amellyel nagy fia. Mátyás király ruházta fel, s a XVI. század közepétől kezdve egy messze földön híres, kiváló könyvnyomtatóval dicsekedhetett. Heltai Gáspár volt ez, a magyar reformáció egyik legnagyobb szellemi tekintélye, akinek könyvkiadói és írói munkássága mintegy átmentette a fejedelmi korszakba a történeti Magyar- ország művelődésének nehány hatalmas dokumentumát, így a Vá- radi Regestromot és Bonfini krónikáját. Heltai belekapcsolódott természetesen kora politikai mozgalmaiba is: nála jelent meg Tinódi Sebestyénnek, a leghíresebb vándorlantosnak história-gyűjteménye, valamint más énekszerzőknek, így Valkai Andrásnak és Görcsönyi Ambrusnak históriás énekei. Heltai aligha sejtette, hogy e műveket egykor mint a magyar—román történeti kapcsolatok forrásait is számon fogják tartani s méltán, hiszen például Görcsönyi Ambrus érdekesen verselte meg Mátyás moldvai hadjáratát. Az egykorú románság azonban a magyar poézisnek még ezekkel a legnépszerűbb műfajaival sem jutott érintkezésbe; Holtainak híres mese