Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Ottlik György: Európa legnyugatibb országa
538 OttUk György gek csodájában és fordulnak feléje vak bizalommal, viszont a nagy személyiség milyen mértékben és mennyi ideig képes ezt a tekintélyt fenntartani, a feléje forduló bizalmat állandóan kiérdemelni. Hogy környezetéből, az általa és az ő példájának hatása alatt felnövekvő nemzedékből, a ma az ő bűvkörében élők közül fog-e akadni utód, kialakult-e olyan vezetőréteg, amely az új államszervezetet egsditt tartani és a gondolat diktatúráját az élet szikrájával megtölteni képes, olyan kérdés, amelyre valószínűleg maga Salazar sem tudna felelni. Ez már nemcsak a nevelés alaposságától, a nagy példa hatóerejétől és magában az alkotásban rejlő konzerváló energiáktól függ, haneih a nagy vezető elmúlásakor adott körülményektől és egy sorozat más impoderabiliától, tehát olyan tényezőktől, amelyeknek kihatásáról a kortárs nem alkothat véleményt. A múlt század végének egyik legnagyobb francia historikusa, Albert Soréi, a nyolcvanas években megjelent egyik esszéjében, amely a diplomáciát és a haladást tárgyalta, érdekes gondolkodási folyamat és csaknem félelmetes meglátás alapján a következőképpen jellemezte a modern technikai fejlődés által támogatott nagy egyéniség mindinkább uralkodó szerepét (itt nem szabad elfelejteni, hogy az 1880-as években még meglehetős képzelet kellett hozzá, hogy az akkori technikai fejlődést már ilyen erejűnek és ilyen következményekkel terhesnek ítélhesse valaki): »Tisztában kell lennünk azzal — mondja Soréi —, hogy abban a korban, amelyben élünk, a középszerűek és a gyengék számára nincs boldogulás. Ha valamennyien ilyenek volnának, akkor esetleg egymást bénítanák meg, azonban mindenkor akadt s mindig akadni fog valahol egy ember, aki kortársait szellemileg messzi túlszárnyalja s aki ellenfelei gyengeségéből megnöveli a saját erejét. Az ilyen férfiú idejekorán megtanulja az új fegyverek használatát s jelleme nehézségeken és erőfeszítéseken keresztül szűrődve edződik meg. Akarata annál inkább hajthatatlanná válik, mert rengeteg akadályt kellett leküzdenie önmagában és legyőzni az őt környező világban, öt nem fogja a vihar megzavarni, sőt saját javára fordítja majd a többiek viharokozta ijedtségét. „Aki messze előrelát, semmit sem cselekszik elhamarkodottan“, — mondotta Richelieu. Az események gyorsan fogják egymást követni: az, aki azokat előre látta, úr marad felettük. Ami veszélyt jelent a gyengék, az önteltek és a határozatlanok számára, az ilyen módon növeli az erősek, az akamitudók hatalmát.« Salazar kétségtelenül a mai kor embere, noha nem bír azzal a diabolikus erővel, mint az az elképzelt, nagy egyéniség, akit Soréi elgondolása és látomása elénk fest. Valószínűleg azért nem bír ezzel az erővel, mert az eszköz, amely rendelkezésére áll, egy hét milliós, kicsiny nép nem képes neki ezt a hatalmat és a hatalomnak ezt az öntudatát adni. Van ellenben a portugál diktátornak egy rendkívül nagy tulajdonsága, amely neki külön helyet biztosít, s ez az, hogy alkalmazkodni tud az adott erőviszonyokhoz és mértéktartó. Nála tett látogatásom alkalmával hangsúlyoztam is előtte, hogy ezt a nagy tulajdonságát csodáljuk legjobban: hogy ismeri a mértéket, amelyet alkalmaznia lehet... -»que vous avez de la mesure.«.
