Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Ottlik György: Európa legnyugatibb országa
EURÓPA LEGNYUGATIBB ORSZÁGA A VILÄGHÄBORÜ LEGÚJABB FORDULATA a figyelmet ismét erősebben az európai szárazföld nyugati része, a Pyrenéi félsziget felé fordította. Az angol—amerikai partraszállás Északafrikában felvetette azt a problémát, vájjon nem terjed-e ki a hadjárat a spanyol-marokkói területekre, a Baleári-szigetekre, sőt magára a spanyol anyaországra is. Spekulative nem lehet eldönteni, vájjon sor kerülhet-e erre, de ha feltesszük bekövetkezését, természetesen anélkül, hogy egy percig is állítanék — bár a közvetlenül érdekelt államok felelős vezetőinek nyilván kötelességük, hogy ezzel az eshetőséggel is számoljanak — akkor a helyzet Portugália számára is fenyegetővé válhatik, amennyiben adott esetben Portugália legrégibb szövetségesei, az angolok, azzal a követeléssel léphetnek fel a lisszaboni kormánnyal szemben, engedélyezze az angol, esetleg amerikai csapatéit partraszállását mind az Azóri-szigeteken, mind pedig az anyaország egész partvidékén. Ez a veszély közelről- távolról 1940 nyara óta többé-kevésbbé fenyegeti Portugáliát és azt a rendkívüli képességekkel megáldott, kiváló férfiút, aki most az ország kormányzatának élén áll, mind nehezebb problémák elé állítja. Választania kell a demokrata-liberális szövetséges és a saját, legalább elméletben a totalitárius államok felé hajló ideológiája között, esetleg engednie a nyomásnak, anélkül, hogy országának ma már igen magasan álló tekintélyét kockára tegye. Antonio de Oliveira Salazarnak, aki nemcsak megalapította, de egészen hihetetlen sikerre vitte a »szellem diktatúráját«, eddig megadatott az, hogy kiegyensúlyozza az elvi ellentéteket. Sikerült neki ez elsősorban a spanyol polgárháború idején, amikor egyenesvonalú és világos antibolsevista politikájával Franco Spanyolországa mellé állott és ezzel helyreállította az ibériai félszigetnek évszázadok óta megzavart egységét; a spanyol—portugál eg5úittmű- ködés azonban az egész polgárháború alatt nem okozott kritikussá váló feszültséget a portugál—angol viszonyban: a vörösöket, ha nem is hivatalosan, de tényleg támogató Angliának nem volt módjában Portugália ellen fellépni. Salazar politikájának határozottsága, bátorsága és nemzetközi jogilag hibátlan konstrukciója nem nyújtott semmiféle támadófelületet. A művelt világ érdeklődése azonban már előbb a Salazar-féle kísérlet, az általa újjászervezett és emelkedő jólétet mutató Portugália felé fordult; a külpolitikai siker, amelyet a hároméves spanyol válság és utána a mindjobban terjedő második világháború alatt eddig aratott, már csak következménye volt annak, amit a coimbrai egyetem volt professzora az állam pénzügyeinek maradéktalan rendbehozása, a portugál diktatórikus alkotmány megalkotása és a portugál nép szellemi regenerációja terén már a megelőző nyolc év alatt elért, amit a politikai irodalom, nemcsak a hírlap- irodalom, túlzás nélkül a »Salazar-féle csoda« címen könyvelt el.
