Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Gagybátori E. László: Kodály Zoltán és kórusai
Kodály Zoltán és kórusai 527 és hazavágyik — átitatja a zene minden porcikáját. A népdal talán sehol sem annyira népdal és sehol sem ann5dra Kodály-mű, mint a Háryh&n. Szerelmi epekedés, incselkedés, bánat, vágyódás, jókedv, humor, minden van ezekben a Háry-dalokban. Ami pedig ezen kívül van, Kodály humor- és stílusérzékének remekei. Korunk zenéjében alig találni annyira eredeti, tiszta komikumot, mint a bécsi udvar bevonulását, a francia csatát és Napoleon gyászát kísérő zenében. Ha verbunkóst ír Kodály, az olyan tőrőlmetszett eredetiségű, hogy máról-holnapra népszerűvé vált az egész országban, mely akkor még csak a XIX. század magyaros műzenéjét tartotta magyarnak. A gépszerű és mégis annyira eleven bécsi harangjáték, a XVni. század végéről átszármazott menüettszerű dalok oly híven illusztrálják a kort, mint egy-egy Haydn-szimfóniatétel. És mégis... Minden zenedarabon átlüktet valami mély, belső magyarság. A francia induló, a császári udvar bevonulását kísérő zene pentaton dallamvilágban fogant. A harangjáték csodálatos naiv humorral egyesíti a nyugati durhangzatokon épülő dallamot a magyar ritmussal. Az idegenséget a zene egészen kirívó hangokkal jelzi; ilyen a franciák kürtjeiében, majd gyászindulójában a nagy szeptim... Az obsitos szemén át látjuk az idegen világot, aki a császárnét is kötögető, magyarszabású asszonyságnak képzelte el, viszont a kétfejű sast eleven valóságnak hitte, illetve akarta elhitetni. A Háryval még nem ért véget Kodály stíluskörének a tágulása. Az öt Tantum Ergóban a katolikus egyházi zene stílusát vonja a maga körébe. Átéli a nagy misztériumot és valódi egyházi zenét ad. Teljesen Kodály-mű mindegyik s emellett mégis különböző korok ízlésvilágát idézik fel. Van gregorián-típusú dallam, van Lasso- ihletésű kétszólamúság (hasonlóan a Psalmus zárókarához), van barokkos, van Liszt-hatású kórus. Talán mégis az első emelkedik ki valamennyi közül a maga eszményien klasszikus felépítésű Kodály-dallamával. 1928-tól számíthatjuk Kodály nagy kórustermő korszakát. A különböző jellegű művek felváltva pattannak elő a mester agyából. Talán legcélszerűbb az egyes típusok fejlődésvonala szerint megnézni őket. Az eddig említetteken kívül egy új szempont is jelentkezik. Kodály időközben rájött arra, hogy a magyarságnak zenei nevelésre van szüksége. A huszas évek folyamán támad fel és jut benne mind több szóhoz az alkotóművészen és a tudóson kívül a tanító, a nevelő. Helyes zenei ízlést már csak a jövő nemzedéktől vár, ezért mind nagyobb érdeklődéssel fordul a gyermekek felé. Kifejezés- módját leegyszerűsíti, de most már nemcsak formailag, hiszen a formai kimértség Kodálynak veleszületett hajlama, hanem a modulációk, akkordhatások tekintetében is, a legtisztább akkordokig és a kétszólamuságig. Aminek a Psalmushan, a Villöhen, a Tantum ergokhan rájött az ízére, azt most már céltudatosan alkalmazza. TSzék közé a pedagógiai célzattal leegyszerűsített kórusok közé tartozik a Juhásznóta (az ismert népdaltémára), A süket sógor (humoros jelleggel). Gólyanóta, Táncnóta és még sok apróság. Legna- gyobbszabású a Pünkösdölő, egyszerűségben a Játékdalok vezetnek
