Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Gagybátori E. László: Kodály Zoltán és kórusai
524 Gagybátori E. László szélesedtek, lényegtelenné váltak a formák (Schumann, Cíhopin), majd kitágultak a harmóniai lehetőségek, új, erős egyéniségek a zenét zenénkívüli korlátok közé helyezték, mert zenei korlátokat már nem akartak ismerni (Wagner, Liszt). Ezután megint visszahatásnak kellett következni: a harmóniákban való gondolkodás túlzásaira a dallam uralkodó szerepének (Musszorgszki), a formák túlméretezésére az új formai leegyszerűsödésnek (Grieg), a hangzat- váltások törvényszerűségeinek kiélezésére a lebegő akkordhatásnak (Debussy). Ezek az ellenhatások azonban mind csak negativumokként jelentkeztek. A legkülönfélébb művészi elvek, műhelyszabályok kiegyensúlyozott összegeződését Kodály Zoltán zenéjében találjuk meg. Az ő művészete nagy szintézis: korok, stílusok, fajok olvadtak össze benne. Ez az összegeződés nem mozaikszerű. Kimutathatók ugyan benne az egyes elemek, de az egész művön keresztülöm- lik Kodály sajátos zeneisége. Az idegen hatások még szembetűnőbbek első műveiben. Ekkor — saját vallomása szerint — még kereste a stílusát. Grieg akkordjait idézi első kórusműve: az Este, a XVllI. századra emlékeztet Adagioja hegedűre és zongorára, Debussyt visszhangozza zongorára írt Meditáció^B.. De valami egyénien magyar íz érvényesül az Este ritmikájában, az Adagio dallamvonalában, a Meditáció pedig Debussy impresszionista hangzatait élesmetszésű zenei mondatokkal körvonalozza. A Grieg-szerű hangulatba belép a tisztán tagolt, éles vonalú, ötfokúságba hajló dallam s így jön létre a maga egyszerűségében nagyszerű Kodály-dal: a Nausikaa. Ebben a dallamban még több van Kodály egyéni világából, mint a magyar dallamstilusból. Csak ezután kezd Kodály behatóbb népdalkutatásokba és csak a tízes évek elején készül el első jellegzetesen kodályos műve: a Bordal. Kórusmű ez is, akárcsak az Este. De már nem az impresszión van benne a hangsúly, hanem a dallamon. KODÁLY ZENESZERZŐI PÁLYÁJÁNAK első két szakaszát — mindegyik körülbelül egy évtized — sajátosan egy-egy kórus indítja el. És ez a két évtized mégsem bővelkedik kórusművekben. Az elsőt, a kísérletezés, a stíluskeresés évtizedét jórészt hangszeres művek töltik ki, a másodikat inkább dalok. Először a kifejezési lehetőségeket kellett kipróbálni a, kor nyújtotta eszközökkel, azután vissza kellett nyúlni a zene ősanyagához: a dallamhoz. Az, hogy a fordulópontot mindkét esetben egy-egy kórus jelzi, nem jelent többet, mint hogy Kodály külön vonzódást érzett ehhez a műfajhoz már akkor is. De amint a stílusát is kereste eleinte, úgy nem találta meg mindjárt a műfaját sem. Dallamélménye — melyet a magyar népdalkutatáson kívül a gregorián-ének is táplált — egyelőre a dalszerzéshez vezette. Kár volna a »klasszikus« jelzőt pazarolni ezekre a Megkésett melódiák és Két ének, öt dal. Négy dal címen megjelent apróságokra, bár van köztük néhány remekbe készült darab, mint például a már említett Nausikaa. Kétségtelenül új hang jelentkezik a második évtized hangszeres müveiben is. Megvan bennük a formai zártság is, de szépségfük
