Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Tamási Áron: Divatos népiség
1942. DECEMBER HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE VII. aVF. 9. SZÁM DIVATOS NÉPISÉG HA SZABAD VOLNA két szót a múltról szólani, úgy kezdeném ezt az előadást* is, mint ezelőtt tíz esztendővel az egyik regényemet. Vagyis ilyenformán; attól kezdve, hogy a »románok kézhez vettek volt minket«, az Erdélyben maradt magyar író gyakran állott a közönség elé, hogy tanítva szórakoztassa őt, vagy hogy gondolatait és hitét megossza véle. Hirtelen nem tudom: sajnálatos tünet-e vagy éppen örvendetes, hogy a hazatérés óta nemigen lehet erdélyi írót látni a dobogón. Két esztendő óta velem is először történik most, hogy a nyilvánosság előtt egy fontos kérdésről hangosan gondolkozom. Szívesen teszem ezen a megtisztelő és tudós helyen, ahol valamikor a római jogra engem próbáltak tanítani mások. Szívesen teszem, de azt is be kell vallanom, hogy a bölcsesség játszi és tarka pillangói fol5Tton a hallgatás mezejére akartak csalni, miközben ennek az előadásnak a tervével és az anyagával foglalkoztam. Ez érthető is, mert az író általában értelmesebb lény, mint ahogy gazdag családoknál és hivatalos helyeken azt gondolni szokták. Ilyenformán tudja tehát, hogy hangzatos kérdésekről okosnak tetsző módon beszélni, az nem az ő feladata, hanem tiszteletreméltó uraké. Másrészt érzékeny is az író: vagyis bántja őt, ha másegyebek mellett még azért is haragszanak rá, hogy mások elől elveszi a szót és kárba veszíti, mivel nem használja fel semmiféle gyakorlati célra. Remélem, hogy ez a rövidke testvéri vallomás nemcsak választékosán hangzik, hanem sikerült is megértetnem magamat; s magamon keresztül más írókat is, akik önmagukban szintén vesződnek azzal a kérdéssel, hogy a mai hangzavarban helyénvaló dolog-e beszélni, vagy hasznosabb az elvonultság és a csendes munka mellett maradni. Erre a kérdésre az írónak és a közönség legszínvonalasabb rétegének azonos módon kéne válaszolni. Mert ez lenne az eszményi találkozás. Lehet, olyan időket élünk, hogy ezt az eszményi találkozást kölcsönösen előkészíteni nemzeti feladatnak látszik. Lelkileg szükségét éreztem annak, hogy most, amikor oly sok idő után erdélyi közönség és erdélyi író ismét személyesen találkoztunk, mindezt bevezetőül megmondjam. így bizonyára másképpen is fogják hallgatni gondolataimat a kérdésről, melyet »Divatos • Szabadegyetemi előadás, december József Tudományegyetem aulájában. 9-én tartotta a szerző a Ferenc
