Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 8. szám - Szemle
510 Szemle hanem az általa valóban elvégzett munka alapján díjazza. Hátránya, hogy a munkaeszközök és munkaeljárások tökéletesítésével elérhető termel- vényolcsóbbodásnak a darabbér útjában áll, mert a munkások természetszerűen nem hajlandók a munkadarab után járó szakmánybér — az akkordtétel — leszállításába beleegyezni. De technikailag — és szociálpolitikailag is — veszedelmes, mert a vállalat vezetőségét a mimkaeljárások tökéletesítése helyett a munkaerő kihasználására csábíthatja. Ép ezért ma már meglehetősen háttérbe szorult és főként csak az őstermelésben, a kisiparban s a kézműiparban, pl. a konfekciós iparban fordul elő. n. Az időre átszámított darabszakmánynál, a darabidőszakmánynálj becsléssel vagy időméréssel állapítják meg az egy óra alatt végezhető munka mennyiségét. A munkabér nem darabbérben, hanem órabérben van megállapítva. A munkás szállította darabok számát elosztják az egy órára kiszámított mennyiséggel s ahányszor ez az átadott darabok számában megvan, annyi órának megfelelő bért fizetnek ki neki, tekintet nélkül a munkában ténylegesen eltöltött órákra. Alapjában véve tehát csak a fizetés kiszámításában különbözik ez az eljárás a közönséges darabszak- mánytól. m. A jutalmazó (prémiumos) bér célja, hogy minden munkás a képességeinek, illetve a teljesítményének megfelelő díjazást kapja. A napi vagy órabér szerinti díjazás nem igazságos, mert a dolgozó nem képességének, helyesebben nem teljesítményének mértéke szerint kapja díjazását, a szakmánybér pedig a munkások között azért nem kedvelt, mert alacsony darabbérek mellett a munkásnak gyakran túl kell erőltetnie magát, hogy az életfenntartásához szükséges összeget megkereshesse. A jutalmazó bér azonkívül, hogy a munkás részére bizonyos napi keresetet minden esetben biztosít, egyúttal lehetővé teszi számára, hogy ha megfelelő képességű és szorgalmas, akkor jövedelmét növelhesse. A jutalom összegét úgy szabják meg, hogy a munkás nagyobb teljesítményéből a vállalatnak is haszna legyen. Ezt azzal indokolják, hogy a vállalatnak a munka tanulmányozásával és megfelelő előkészítésével költségei vannak (gyári iroda és pszichotechnikai laboratórium személyi és dologi kiadásai), amelyek csak ilymódon térülnek meg. A jutalmazó bérek először Amerikában, majd Európa nagyobb ipari államaiban terjedtek el. Nagyobb gyárvállalatok nálunk is használják. A JUTALMAZÖ BÉRRENDSZEREK két csoportra oszlanak; 1. becslés és 2. időmérés alapján számított jutalmazó bérekre. 1. A becslés alapján kiszámított jutalmazó bérnél gyakorlati alapon, becsléssel állapítják meg, hogy egy-egy munkaegység elvégzéséhez, illetőleg bizonyos mennyiségű árú előállításához mennyi időre van a dolgozónak szüksége. Ha már most a munkás ezt a munkát hamarább végzi el, a megtakarított idő arányában külön jutalomban, prémiumban, részesül. a) Halseynél a munkás részére minden körülmények között járó időbér van biztosítva. Ha a munkás a munkát a megszabott alapidőn belül végzi el, jutalomképen a megtakarított időre eső munkabér bizonyos, rendesen 50 százalékát kapja. Ezt a bérfizetési eljárást főként Amerikában alkalmazták. b) James Rowan bérrendszere Angliában terjedt el. A jutalom megszabásánál azt tartja szem előtt, hogy a munkás keresete a jutalommal együtt ne lehessen több a napidíj kétszeresénél. Ezzel azt akarta Rowan elérni, hogy kedvező teljesítmények esetén ne lehessen a munka alapidejét a munkásra nézve kedvezőtlenebbül megállapítani. A jutalom kiszámítása a következő képlet alapján történik; Jutalom = megtakarított idő ^ valóságos munkaidő X órabér, alapido
