Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Szabó István: Az asszimiláció a magyarság történetében
Az asszimiláció a magyarság történetében 47 magyarságunk ma is sokkal magyarabh, miként némelyek — idegenek és magyarok — egy-egy társadalmi réteg vagy egy-egy helyi közösség síkjáról tekintve megállapítani szokták. E szemlélet tükrében a magyarság már a mai hazában történt megjelenésekor is yalami összeverődött s még összeforradatlan népi keverék volt s a magyar népiség később is csak foglalat maradt, melyben a magyarság népi tartalma mindig megfoghatatlanul folyt szét hatalmas idegen tömegeknek újra és újra történt felszívása következtében. Holott az asszimilációnak s a vele szemben működő természetes tényezők erejének közelebbi vizsgálata arra mutat, hogy a népek viharos országútján minden bizonnyal kiforrott népi egyéniséggel érkező magyarság ugyan története egyes korszakaiban, így főként a középkor alkonyatán és a XIX. században számottevő mértékben gyarapodott felszívás útján, olyan nagyobb tömegeket mégsem tudott magáévá tenni, hogy ezáltal egyéniségét akaratlanul is áldozatul kellett volna ejtenie. Ha pedig a múlt süllyedő tájairól a jövő felé fordítjuk a tekintetünket, talán nem felesleges, ha magyar közvéleményünket óvjuk olyan rózsaszínű asszimilációs káprázatoktól, amilyeneknek az előttünkjáró nemzedékek rabul estek. Alig kétséges, hogy a XIX. századi asszimilációs folyamatot lezártnak kell tekintenünk, pedig a nemzetiségi területek szétoldását még ez a nagyerejű asszimilációs áramlat sem kezdte meg. Azóta a népek életében nagy változások mentek végbe, a népi tudat a népiség hajszálerein keresztül mind mélyebbre hatolt, fokozva ezzel a természetes tényezőknek egyébként is hatékony ellenálló erejét az asszimilációval szemben. Asszimiláció mindamellett a jövőben is fog folyni, mivel más természetes tényezők a számukra idegen környezetben élő egyesek, szórványok és kisebb szigetek felszívódását kérlelhetetlenül készítik elő. A felszívódás természetesen a magyar szórványokat és szigeteket is fenyegeti. Magyarságtudatunk mél5Úiléséről tesz tanúságot, hogy szórványainkat ma már nem akarjuk sorsukra bízni és őket a magyarság rovására érvényesülő asszimilációnak áldozatul átengedni. Az olyan részletes történeti vizsgálatok, amelyek egy-egy szórvány múltját, annak tartó- és sodró erőit, általában pedig az asszimiláció történeti jelenségeit kimerítően tárnák fel, minden bizonnyal hasznos tapasztalatokat njmjtanának a megtar- táisukra, a magyarság megtartására, ez örökké időszerű magyar feladatra irányzott törekvések számára. SZABÓ ISTVÁN
