Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Szemle
448 Szemle Afrikát és Spanyolországot, egyben véget vetett a középtengeri életegységnek is. A keresztyénség ekkor Észak meghódítására tört, végűi 1000 körül elérte Izlandot is; ezzel szétszakította Északot és Délt, az akkor fellépett dualizmus napjainkig fennáll. Nagy Károly még egyszer megteremtette a középhatalmat, mely a déli életrendnek, a romanitásnak győzelmét jelentette a germanitas felett. A Nagy Károly-i hatalom összeomlása után azonban Njnigat végleg »francia« lett. Kelet pedig »német«. Természetesen ez a német Kelet sok mindent vett át Déltől és Nyugattól. Elsősorban is a városi életformát, a kőépítést, a plasztikus látásmódot és művészetet, s a keresztyén hitet. Mélyében és lényegében azonban nem változott meg ezáltal a németség lénye. Belső életében majdnem olyan folyamat ment végbe, mint a görögökében és a rómaiakéban: minden sokfélesége ellenére is kiépült a közös vérből származtatható erős belső közössége, mely egyként áthatotta az egyes embert és a különféle tájat. • Ebből az élet- és közösségi érzésből született meg a gótika, a kő megzenésítése, a súlyos tagok feletti könnyű szárnyalás, az ősgermán erőből származó dinamikus életérzés, merész ívelés a germánság és a romanitás érintkezési területén, fel a szabadság felé, küzdve a folytonosan megújhodó világ egységéért. Később pedig, mint ahogyan Keleten nemzeti egyházak jutottak uralomra a lelkek felett, s védelmezőivé váltak a török és tatárbetörések ellen, ahogyan Nyugaton előállott a gallikanizmus és az anglikanizmus, úgy lépett fel a németségben Luther és Zwingli forradalma, a protestantizmus. Az újjászületés mozgalma ismét csak erősítette a sokféleségben megnyilvánuló európai egység-jelenségeket. Erősítette és sokasította. A nagy felfedezők kitágítják az emberi látás és érzékelés határát. A közép hatalma azonban gyenge. Olaszország kisállamai aggódva őrködtek az erők egyensúlyának mesterséges rendszere felett. Ekkor tanította Machiavelli: Mért ne lenne az állam minden jog ősforrása? S mért ne lenne a fejedelem mindezeknek hordozója? A már kialakult európai államrendszer teljesen helyettesíti az egykori teokratikus kötöttségű egységet. Mielőtt azonban megérne ez a helyzet, még egyszer visszatér az egyetemes birodalom képe és valósága, V. Károlynak nem annyira háborúkból, mint inkább házasodási politikából összerótt világbirodalma. Egy időre úgy tetszett, hogy ebben a napkeltétől napnyugtáig terjedő birodalomban még egyszer és sokkal hatalmasabban tért vissza Nagy Károly, sőt a Cézárok hatalma. De Károly csak a Nyugatot egyesítette, s nem Európát. Utódai hasonlóképpen. A birodalomnak tehát össze kellett omolnia. Sokkal később ismét egy középhatalom felemelkedésének vagyunk a tanúi. Nagy Frigyes újra egyhekovácsolja Északot. Fáradozását a középnémet zene fellendülése kíséri, az északnémet bölcselet meghódítja az egyetemes szellemi világot, s a német költészet új szellemi formákat alkot — a nagyhatalmak egjnnás elleni háborúja közben. Napoleon végigvágtat a világon a Földközi-tengertől Keletig, ö mondta ki először, hogy a politika: sors. Hegel a világlelket látta benne, Fichte, mint a »nagy ember« megjelenésé
