Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Entz Géza: Szász író Erdély történelméről
434 Entz Géza december 1-i gyulafehérvári gyűlés román határozataiban bízva »és az alapos változás felismerésében, kinyilvánították Romániához való csatlakozásukat« (94). A nyugati eszme és európai öntudat századokon át tántoríthatatlan bajnokai a kényszerítő körülmények hatása alatt így illeszkedtek bele önszántukból a keleti ortodoxia által elég kétségesen biztosított állami keretek közé. A román és magyar viszonyok közti különbséget azonban maguk a szászok is érezték. Erről Zillich könyvében is olvashatunk néhány tanulságos megjegyzést: »Most tehát Erdély egy olyan fiatal államhoz tartozott, melyből hiányoztak azok az alkotásra képesítő hagyományok, melyek Magyarországot is formálták. Fájdalmasan érezték a szászok a keleti uralkodási módot azoknak a hivatalnokoknak a viselkedésében, akik rövidesen megjelentek körükben. Gyakran hiányos képzettségük és tudásuk következtében, ingadozó jogi szemléletük és megvesztegethető hivatalvezetésük folytán a jólberendezett életbe az a balkáni szellem tört be újkori enyhített formában, amely a török időkben már egyszer körülvette Erdélyt. Amit hivatalnokok és zsandárok, politikusok és pecsenyeszimatolók a következő két évtizedben túlkapásokban véghezvittek, mindabból csúnya és bőséges fejezetet lehetne összeállítani« (94). A legújabb eseményekre nem térünk ki, csupán a befejezés egy mondatát kell még kiemelnünk. Miután Zillich a szászok érdemeit és eredményeit utoljára elismétli, Erdély egymás mellett élő népeit így jellemzi: »Kialakulatlan, balkáni életforma, felületes városias- ság néhány unalmas, történelem és színvonal nélküli helységben, régi értékes polgárság a német városokban, kezdettől fogva rend a várakban és községekben... ezek mozgatják itt az életet« (104). Hadd idézzük feleletképpen a Besztercei Hírlap ezévi július 25-i számának vezércikkét: »Hogy Erdélyben Kolozsvárunk és Marosvásárhelyünk is van, hogy kisebb városainkban is tisztes szellemi élet pezseg, — hogy az erdélyi magyar irodalom európai viszonylatban is büszkeségére válnék bármely népnek, — hogy pl. székely falvaink vagy Kalotaszegünk tisztaságban, rendben, színvonalban semmivel sem alábbvaló egyetlen nép falvainál sem és mégis ízig-vérig különbözők a mi szemünkben rideg szász falvaktól, — erről és ezer hasonlóról bizony egy szó sincs a könyvben, mely így Erdélyről beszél — Erdély nagyobb része nélkül.« EGY KÖNYVRŐL, mely a szászok történeti szerepét és hivatását tárgyalja, természetesen nem lehet a magyar viszonyok aprólékos taglalását kívánni. A nemzeti történetírás elsősorban a szóbanforgó nemzetről ad képet. Kifogásaink ezért Zillichnek csak a magyar történelemben váló tájékozatlanságát illetik. A Duna- medencében lakó egyetlen nép sem feledkezhetik meg arról, hogy itt államalkotó és egységbe kovácsoló nemzet a magyar volt. Ennek a ténynek elhallgatása vagy elferdítése nemcsak a magyarságról nyújt szükségképpen hamis képet, hanem az illető nemzetiség értékéről, eredményeiről és történeti jelentőségéről is. El kell ismernünk, hogy Zillich magatartását sokban magyarázza egy általános, magyar és szász részről egyaránt elkövetett hiba: az, hogy történetírásunkban
