Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Entz Géza: Szász író Erdély történelméről
426 Entz Géza hatalmasodó nemességgel szemben erős támasztékot találtak. Zil- lich emellett nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az erdélyi magyar nemességnek »a kitartó kultúrális munkára hiányzott a képessége. Ezt csak szabad és alkotó emberek tudták megvalósítani: parasztok, kézművesek és városlakók, akiknek az egyéni és közösségi életről tisztább fogalmaik voltak« (15). E felfogás szerint tehát végeredményben Erdély gazdasági, honvédelmi és műveltségi kérdéseit csakis a szászok tudták megoldani s az ő általuk mutatott példát utánozták úgy-ahogy a magyarok és románok. Hatalmas fölényüket a szász falu települési formái, valamint a ház beosztása is bizonyítja, amennyiben bennük gyökerezik az erdélyi falu- és háztípus (23). Ezek az állítások az újabb kutatások fényénél némi módosításra szorulnak. Mindenekelőtt a szászok betelepülése nem egyszerre, hanem lassankint történt s valószíníüeg a XIII. század első feléig elhúzódott. Eredetileg csak a nagyszebeni, újegyházi és nagy- sinki dékánságok egy részét szállották meg s csak az 1200-as évek folyamán terjeszkedtek tovább. Arra, hogy a mai szász földnek jelentős része azok bevándorlása előtt magyar település volt, csattanóé bizonyíték az a tény, hogy a székelyek egy része éppen Sebes, Orbó és Kézd vidékéről költözött 1200 körül a mai Háromszékbe.* Erre a gyepű kitolása és a határnak a Kárpátok gerincén történő végleges megszilárdítása adott okot. Ezután léptek az ő helyükre a szászok. A magyar vármegyei szervezet korai meglétére pedig a hatalmas kiterjedésű Fehér vármegye vall, melynek szigetszerü részei a későbbi szász települések között továbbra is megtartották összetartozásukat irányító központjukkal. A szászok tehát nem valami őserdőbe telepedtek, hanem nagyobbrészt olyan területekre, melyeken a magyarság legalább is másfél század óta életlehetőséget teremtett. Az erdélyi honvédelem a gyepürendszer és határőri szolgálat alapos megszervezése révén a szászok betelepülésekor már régen megoldottnak volt tekinthető.^ Ami pedig a szász műveltséget illeti, hangsúlyoznunk kell, hogy hiba lenne a középkorvégi magas városi színvonal meglétét már a betelepülés idejében feltételezni. A szász városok megerősödésének ideje a magyar városokéval esik egybe s IV. Béla, valamint az Anjouk, Zsigmond és Mátyás városfejlesztő politikájával függenek össze. Mindezzel nem akarjuk tagadni a szászok gazdasági, hadi és műveltségi érdemeit, csak arra szeretnénk rámutatni, hogy ezek nem kizárólagosak. Ha a magyar fejlődés mindezen szempontokból sokat köszönhet a szászoknak, úgy ez fordítva is áll. Az erdélyi falu- és háztípusnak a szász példából való levezetése nyilvánvalóan túlzás. Erről bárki meggyőződhetik, aki akár egymás mellett lévő magyar és szász falut valaha is látott. * V. ö. Györffy György; A székelyek eredete és településük története. Megjelent a Mályuss Elemér szerkesztésében közzétett ,.Erdély és népei" című kiadványban. Budapest, 1941. 35—86. 1. * V. ö. Mahsai Ferenc: A szászság megtelepülése. „Erdély és népei". 87—105. J.
