Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Entz Géza: Szász író Erdély történelméről
SZÁSZ író ERDÉLY TÖRTÉNELMÉRŐL A NEMZETI GONDOLAT erőteljes újjászületése korunk egyik legfőbb jellemvonása. A kisebb és nagyobb népi közösségekben egyaránt feltör az összetartozás tudata. Az egyes népeket egybefonó távolabbi szálak természetesen ezáltal meglazultak, a belső vonzás viszont megsokszorozódott. Az így kialakult egységek nem elégszenek meg a jelen állapot egyszerű tudomásvételével és további szilárdításával, hanem eszméikhez és eredményeikhez a múltban is alapot keresnek. A tudomány és lelkesedés számtalan gyökérszálával fúrják be magukat a történelem mélységeibe, ahol mindenhez hozzátapadnak, ami jelenlegi nemzeti tudatuk igazolásául szolgál. Az emberek ma jobban érzik, mint valaha, hogy a történelem élet és valóság; nemcsak megtanulni való tantárgy, hanem lüktető folytonosság: a múlt beleáramlik a jelenbe és irányt mutat a jövőnek. Az idő e hármas, azelőtt élesen elhatárolt kiterjedése így válik egyetlen hatalmas mozgássá, melynek pillanatai, évei és századai úgy gördülnek egymásból, mint a folyók tovahömpölygő hullámai. A történelem tehát életünk egyik legkomolyabb, legidőszerűbb tényezője lett: olyan alap, melyre úgyszólván minden tevékenység épül, mely mindent magyaráz, megértet és szentesít. A nemzeti öntudat e nagyszabású kiszélesedése nemcsak a nagyokat ragadta magával, hanem a kisebbeket is. A politikai határok esetlegessé váltak s helyettük igen gyakran a lélek határai alakultak ki, hol szűkítve, hol bővítve az állam kiterjedését. Ezáltal az államon belül erőkereszteződések álltak elő, a vonzás és taszítás, igenlés és tagadás legkülönbözőbb mértékű és irányú küzdelmei. A feszültség természetesen annál erősebb, minél több magát önállónak tartó népcsoport él egy-egy állam keretén belül. Innen magyarázható, hogy az imént vázolt rendkívül érdekes és jellemző folyamat talán sehol nem jelenik meg oly színes változatossággal, mint éppen a Kárpátok medencéjében. Hazánk földrajzi, gazdasági, műveltségi és történeti egységének eszményi érvényesülését nemzetiségeink öntudatának megizmosodása bizonyos mértékig keresztezi. Mi ezt a jelenséget azon a síkon kívánjuk vizsgálni, ahol a szellem és gyakorlat egybeforrának: a történelmi tudat síkján. A várható eredmény igen érdekesnek ígérkezik, mivel kutatásunk tárgya: az erdélyi szászság éppen az a népcsoportunk, mely nemzetiségeink között kezdettől fogva a legpregnánsabb öntudattal rendelkezett. Zillich Heinrich Erdélyről szóló új könyve^ az előbb jellemzett dinamikus történet- szemléletnek kitűnő és tanulságos példája annak minden erényével és hibájával. Benne az erdélyi szászok története ragyogó stílussal ‘ Zillich Heinrich: Siebenbürgen und seine Wehrbauten. Leipzig, 1941. („Die blauen Bücher“ cimü sorozatban.)
