Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Entz Géza: Szász író Erdély történelméről
420 Bónis György koronkint s fokonkint határtalanul ne javíthatnának még... Ki azt állítja: 8 századon fénylik keresztül alkotmányunk mozdulatlan, nem végzé iskolái phüosophiáját s nézze felébredése végett törvénykönyveinket!« Akit tehát a »mi a magyar« kérdése nyugtalanít a jogra és alkotmányi'a nézve, az örök értékek megtartásának és a korszerű változtatásnak őrlő kövei között vergődik. Ravasz László találóan mondotta, hogy az irodalomban és művészetben nincs olyan vonás, amelyet mérővesszőül alkalmazva meg lehetne mondani: ez az alkotás magyar, ez nem magyar. A görög szellem útját sem lehetett adott korszakban lezárni, s ezzel megmerevíteni a jövő fejlődését: »a görög szellem ezentúl ezt meg ezt a mintát köteles követni, különben nem nevezhető görög szellemnek. Periklessel nem záródott le a görög szellem, nem záródott le Justinianussal sem«. Ugyanígy vagyimk a magyar joggal. Nem mondhatjuk ki, hogy a magyar jognak szentistváninak, nagylajosinak, mátyásinak vagy werbőcziánus- nak kell lennie. Nem szabhat normát a jog szabad fejlődésének sem a jogtörténet, sem a jogi néphagyomány. Utópia tehát a magyarabb jog eszméje? Korántsem. De megvalósítását jogon kívüli tényezőkben kell keresnünk. Az átvett intézmények és szabályok akkor válnak magyarokká, ha illenek a mindenkori magyar társadalom állapotához és a mindenkori magyar észjárás elveihez. S ma minden gondolkozó ember érzi, látja, hogy napról-napra jobban kialakul az új magyar társadalom, formálódik az igazi magyar közvélemény. Talán azt mondhatnék: minél jobban kirekesztjük a befurakodott idegeneket, annál jobban megértjük egymást. Ebben a nagy közös élményben csak azok nem részesek, akik szándékosan bedugják szemüket és fülüket az új világ előtt. A magyar élet kérdéseire ma már minden gondolkozó magyar csak egyféle választ adhat; jól tudjuk, mi az a válasz. Tennünk, alkotnunk kell, mint alkottak Szent István, Nagy Lajos, Mátyás és Werbőczy. A magyarabb jogot is ez az új magyar gondolatrendszer fogja megteremteni, s ez egészen más lesz, mint bármelyik régi jogrendünk, de mégis magyar lesz, mint Szent Istváné, Lajosé és Mátyásé. Ebben a nagy alkotásban munkát kér, mint szerény segítőtárs, a jogtörténet és a jogi néphagyomány. BómS GYÖRGY Jegyzet. Tanulmányunkban számos alkalommal idéztük a magyar magánjog nagymesterét, Grosschmid Bénit. A fordító törvénycsinálás kritikáját lásd a Magánjog;! tanulmányok I. kötetében (Az örökösödési törvénytervezetről, 1882—3), 550. kk. 1., a hazai igazság ultimum fórumának idézete 554. 1., létjogfunk féltése 556. 1., a jus proprium kísérletéről szóló idézet 552. 1., a hátramaradás terhe; Magánjogi tanulmányok I. (öröklött és szerzett vagyon, 1877—9) 153. 1., a fajsúlytöbblet: Magánjogi előadások (Jogszabálytan, Budapest, 1905) 40. 1., a vérség ótalmának mai érvénye: Magánjogi tanulmányok I. 112. 1., a régi magyar jog oktatása; Magánjogi előadások 49—50. 1., a magyar proprium ius idézete u. o. 39. 1. — A régi magyar fejlődés szokásjog! jellegére lásd tőlem: Törvény és szokás a Hármaskönyvben (Kolozsvár, 1941, Acta Ju- ridico-Politica 2.) — A múlt század megítéléséhez lásd Vécsey Tamás: Széchenyi és a mag;yar mogánjog. (Budapest, 1895.); Tóth Lőrinc: Az ősiségi s
