Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - László Gyula: A magyar őstörténelem régészetéről
A magyar östörténelem régészetéről 153 hanem valamivel feljebb, tehát a halott elföldelése után tették a sír földjére s úgy hántolták be a sírt. Kezdjük az elemzést a tegez helyzetével. Semmi sem természetesebb annál magyar sírjainkban, hogy a tegezt a halott mellett találjuk. Ebben tehát semmi különös nincsen. Ámde meglehetősen sok ábrázolást, méghozzá nagyjából egykorú ábrázolást ismerünk, melyek a magyarral öltözködésben és életmódban rokon népekről maradtak ránk, vagy pedig olyan népekről, amelyeknek igen sok közössége van a nomád élet- és harcmodorhoz. Hogy a távolabbi és nehezen elérhető példákat mellőzzem, elég itt, ha a Székelyföldön egykor igen kedvelt és még ma is sok helyt látható Szent László- legenda falfestményeire utalok. Ezeken a falfestményeken a kúnok ruházatát és harcmódját teljes hitelességgel figyelhetjük meg s a tegezt is használat közben látjuk. A különösség az, hogy a tegezt kivétel nélkül níindíg a jobboldalon viselik. így van ez az említett többi ábrázolásokon is; az íjnak és a szablyának meg baloldalt van a helye. Tehát az összes fegyvereket épen ellenkező oldalon viselik mintahogy a honfoglaló magyar sírokban megfigyelhetjük. A sírkép tehát a megfordított életet mutatja. Ennek a jelenségnek magyarázatát a régi türk népeknél és ma is élő rokonainál találjuk meg, olyan népeknél maradt tehát fenn a mai napig a magyarázat, amelyeknek sok közük volt őseinkhez, tekintve, hogy a történeti és nyelvi adatok arra mutatnak, hogy a honfoglalók egy jelentős rétege épen ezek közül került ki. Néhány idézett adat minden továbbit feleslegessé tesz. A csuvasok, amint Mészáros Gyula megírja, még ma is másként öltöztetik a halottat, mint az élőt. Ruháját baloldalról gombolják be s kését az öv jobboldalára húzzák rá stb. A halott lovára fordítva rakják rá a nyerget, s ezt a szokást honfoglaláskori sírokban is megfigyelhetjük, mert a nyerget néha fordítva teszik a sírba. Alább látni fogjuk ennek a szokásnak a magyarázatát: »A túlvilágon a balkéz jobbkézzé változik«. A jobb és baloldal igen fontos szerepet játszott még a nomád birodalmak szervezetében is s így természetes, hogy annak tükörképében a túlvilágon is döntő szerepe volt. Ebből a szempontból még meg kell vizsgálnunk a magyarság megtelepedését, a jelek arra mutatnak, hogy itt is megvolt ez a kozmikus felosztás. A túlvilágot általában, mint ennek az életnek folytatását képzelik el az altáji népek. A túlvilágon azonban minden fordítva van. Egy kiváló finn kutató, Unó Harva, aki legutóbb hatalmas munkával állította össze az altáji népek hitvilágára vonatkozó tudósításokat s maga is hosszabb ideig tanulmányozta ezeket a népeket, arra gondol, hogy a túlsó életnek ez a törvény- szerű megfordítása a vízben látott tükörkép alapján keletkezett. Eredeti kutatásaim hiányában az eredetkérdéshez nem merek hozzá- szólani, azonban kétségtelen, hogy ez a fordított világkép szertartásos módon jutott kifejezésre a temetkezéskor. Az altáji népek azt hiszik, hogy a halott a túlvilágon épen azt a foglalkozást folytatja, amit életében s ezért mindent vele adnak, amire életében szüksége volt. A sámánok és mesteremberek magukkal viszik szerszámaikat, a harcosok fegyvereiket, férfiak s nők
