Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - Szabó T. Attila: A románok újabbkori erdélyi betelepülése
142 Szabó T. Attila részbirtokot, két zsellére, Moldován Tódor és Mihály neve után odaírják az összeírók: »Ezek a zsellérek negyedik hétben szolgálnak, úgy Tcötötték magokat, hogy Moldovába hazamehetnek, ha akarnak, de másuá nem mehetnek.Megtörténik az is, hogy a betelepülő nincs megelégedve az új települési hellyel vagy valami törvénytelenséget követ el, ekkor minden kötés vagy szerződés ellenére szökik, amerre lát. A román fejedelemségek kizsákmányoló, szinte rabszolgatartó bojár-gazdálkodása elől Erdélybe menekülő román tömegek így teljesen megbojgatják az erdélyi jobbágy- vagy zsellérlakosságot is. A pusztítások következtében amúgy is megzavart régi lakosságot mindegyre vándorlásra ösztökéli a megélhetés nehézsége, az udvarbírák és tisztek kapzsisága, kegyetlenkedése. A régi lakosság még jobban szenved mint az újonnan megtelepülni akaró, hiszen az újat kezdetben dédelgetni kell, hogy megmaradjon. Nagyarányú jobbágyszökések, vándorlások jellemzik a XVn—XVin. századi Erdély népiségtörténeti helyzetképét. Az el- szököttek új helyükön nevüket is megváltoztatják, hogy rájuk ne akadjanak. Például az Erdélyi Múzeum br. Szentkereszthy levéltárának egy 1723-i forrásából tudjuk, hogy valamikor a megelőző években a Havasalföldről Zágonba jött mint szabad ember Dombucza Sztojka, ott megtelepedett, fia, Dombucza Fatuly néven elszökik, mikor kerestetik, már a Partiamban, Zilahon lakik és Szőcs vagy másként Fosztó Jánosnak hivatja magát.^s Az ilyen névváltoztatásnak se szeri, se száma. A román jobbágy vagy zsellér, mint az előbbiekből is láthatjuk, magyar nevet vesz fel, a magyar pedig románt, hogy az üldözéstől megmenekedjék. A SZEMÉLY- ÉS HELYNEVEK BIZONYSÁGA A MAGYAR ÉS SZÁSZ LAKOSSÁG pusztulásának, illetőleg a románság újabbkori betelepülésének bizonyítékait a levéltárak őrzik. A népiségkutatónak tehát minél több ilyen adatot kell kibányásznia, hogy meg tudja rajzolni a népisé^örténeti változások folyamatát, az egymás után jövő vagy egymás mellé telepedő népelemek elsőbbségért folytatott harcának képét. Részben a levéltári anyag pusztulása, részben más körülmények is legtöbbször lehetetlenné teszik, hogy ilyen közvetlen bizonyítékokat kapjunk a lakosság pusztulására, illetőleg a lakosságcserére vonatkozólag. Ilyenkor aztán közvetett bizonyítási eljáráshoz kell fordulnunk. Levéltárainkban aránylag nagy mennyiségben maradtak fenn olyan összeírások, melyek egyes falvak, vagy egy-egy uradalomhoz tartozó falucsoportok épületeinek, földjeinek, jobbágyságának, a jobbágyok szolgáltatásainak, a birtok jövedelmeinek felsorolását (con- scriptio, urbárium, inventarium) tartalmazzák. Az ilyen összeírásokból ránkmaradt jobbágy-névsorok és a földterületek felsorolásakor előkerülő határrész-nevek a legjobb közvetett bizonyítékai 32 Országos Levéltár. Kolozsmonostorl konvent It. Urbárium 26. 23 Erdélyi Nemzeti Múzeum. Br. Szentkereszthy-lt.
