Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - Szabó T. Attila: A románok újabbkori erdélyi betelepülése
134 Szabó T. Attila vető jelenségeket figyelhetünk meg és olyan összefüggésekre mutathatunk rá, amelyek a román népiségtörténet újabbkori erdélyi jelenségeinek végleges tisztázásához hozzásegíthetnek. A MAGYARSÁG PUSZTULÁSA Az ÜJABBKORI BETELEPÜLÉS OKAIT vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ennek vannak egyrészt magából Erdély történetéből megérthető, másrészt rajta kívül eső okai. A betelepülés egyik legfőbb oka a lakosság pusztulása volt. Már a középkori kun és tatár betörések, parasztmozgalmak, pestisek sem kímélték meg Erdély magyar lakosságát. A függetlenségét biztosítani akaró erdélyi fejedelemség végleges megszilárdulásának korát, a XVII. század fordulóját meg éppen Mihály vajda és Básta kíméletlen harcai vezetik be. A Bástával betörő zsoldos had a megfélemlítés célzatával, de céltalanul is kegyetlenül pusztított urat és parasztot. Mivel a hadak útja a forgalmasabb utak mentén vezetett el, e pusztítások elsősorban az itt megtelepedett magyar lakosságot érték. Nagyon sok magyar település sírját ásta meg ez a kíméletlen korszak. Hogy csak közvetlen közelünkben is mekkora lehetett e pusztulás, abból ízelítőt ad az egyik ekkor elpusztított kalotaszegi magyar község, Vársza veszedelméről fennmaradt egykori feljegyzés. A magyarvalkói református pap. Bányai András 1605- ben így írta le Vársza pusztulását: »Valami német muskétás vitézkedő császár embere nagy tábort hozván a rác és német nemzetű hadakból Vársza ellen, hol Kende uramék és Vajda uramék nagy bátorságban valának, és tőnek nagy dúlást az helyben, elannyira, hogy kő kövön nem maradna és ember is életben nem hagyatnék. Szegény orthodoxa (= református) ecclesiánk ekkora csapással sújtaték Istennek e helyen letelepedett nyája közt, ama kegyetlen spaniolus Basta nevű ember által — kit verjen meg az Isten.. .«^ Ez a Magyarvalkón túl fekvő kicsiny község sohasem heverte ki a pusztulást. Esetleg még életben maradt magyar lakói alighanem Magyarvalkóra húzódtak vissza, vagy a közeli falvakban széled- tek el. Az elpusztult falu mellett a kalotaszentkirályi, zentelki és a magyarvalkói magyarság között megerősödött egy román falu: Nagykalota. Körűié elrománosodott a középkorban még magyar Bökény és Incsel; ez utóbbinak a helynevek tanúsága szerint 1439- ben még jelentős magyar helynek kellett lennie.^ Mikor folyt le e népiségtörténeti változás, pontosan nem tudjuk, de kétségtelen, hogy a Básta-féle pusztítás irtotta ki Vársza lakosságát. Ha az oklevelek tanúsága szerint egy ideig hihetőleg románokkal újratelepítve még tengette is életét, nemsokára nyomtalanul eltűnt az őt körülvevő havasalji románság tengerében. Ma Magyarvalkó határában egyetlen helynév őrzi emlékét. Pesty Frigyes »Helységnévtár«-a XXII, 333b—338a (Kézirat a Magyar Nemzeti Múzeumban Föl. Hung. 1114. sz.). • Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. Bp. 1913. V, 362.
