Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - László Dezső: Korszerű magyarság
Korszerű magyarság 11 Széchenyi István a francia forradalomtól tanult a legtöbbet s mégis a legnagyobb magyar lett belőle. A mai Európában a nemzeti gazdasági, társadalmi és művelődési korszerűséget kétségkívül Mussolini és Hitler jelentik. Alkotásuk hatása alól még ellenségeik sem vonhatják ki magukat, mindketten visszavonhatatlanul új képet adtak nemcsak országuknak, hanem egész Európának is. Mindezek ellenére mind a ketten kijelentették, hogy más nemzeteket óva intenek rendszerük lemásolásától. Akkor tanulunk tőlük hozzájuk méltó módon, ha magunk kérdései és viszonyai között a magunk módján, de az ő figyelmeztetéseikre tekintve, a saját magunk korszerű átalakítását munkáljuk. Minden nemzetnek a maga sajátos útján kell eljutnia a korszerű kérdések korszerű megválaszolásához, ahhoz a válaszhoz, amely a legjobban megfelel az illető nép korszerű szükségeinek. Határozott rokonság van az olasz fasizmus, a német nemzeti szociálizmus, a portugál salazarizmus és a spanyol falangiz- mus között. De ezek egymással mégsem azonosak, egyik a másiknak nem másolata. Mindenik az illető nemzet adott helyzetéből, szükségeiből, addigi fejlődéséből indult ki s találta meg valóságos kérdéseinek ez idő szerint legjobb megoldását. Az nem mindig szerencsétlenség, ha egy egyetemes európai vagy világ átalakulás idején valamelyik kisebb nép a maga korszerű átalakulásával nem siet. Nem árt, ha a kis népek alaposan megvizsgálják, hogy a korszerű átalakulásnak milyen gyümölcsei termettek azokban az országokban, ahol a korszerű folyamat megindult. Másfelől viszont éppen a kis népek előtt kell hangsúlyoznunk, hogy valójában nekik kell a leginkább készen lenniök arra, hogy egész nemzeti, gazdasági, társadalmi és művelődési életrendszerüket, ha ütött az óra, maguk tudják a korszerű szükségeknek megfelelően átalakítani. Ügy vélem, hogy ma ennek az egészséges készültségnek az állapotába kell az egész magyar nemzetet állítani. A korszerűség követelménye két tényezőből: egy általános külső s egy határozott belső vonásból tevődik össze. Nagyon fontos, hogy ennek a két tényezőnek meglegyen az egészséges aránya. Ügy véljük, hogy az 1848-as és az azt követő nagy liberális átalakulás idején Magyarországon a hangsúly inkább az általános korszerűsítésre, mint a tényleges magyar szükségek kielégítésére esett. Siettünk, hogy el ne maradjunk a többi népek mögött s a korszerűség jelszavát hajszolva, sok olyan intézkedést vettünk át más népektől, amelyek alkalmazása nem hogy elősegítette, hanem egyenesen akadályozta a nemzet fejlődését. Főleg figyelmen kívül hagytuk azt, hogy nem elég egy új rendszert a magunk nemzeti életébe átiktatni, hanem azon túlmenően úgy kell nevelni a nemzetet, hogy azzal a rendszerrel a maga javára tudjon élni. Az 1848 és 1867 utáni korszak az általános liberális koreszme hatása alatt egy egész sor addig gondosan őrzött sorompót megnyitott, s mivel a magyar nemzet javarésze nem volt ránevelve az így bekövetkezett szabadabb életre, az általunk felhúzott sorompókon át zsidók és más nem magyar fajú állampolgárok jutottak előnyös helyzetbe, — természetesen a magyarság rovására. Hogy csak a legjellemzőbb példára hivatkozzam, a jobbágyfelszabadítás Erdélyben 1,200.000 hold magyar földet jut
