Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - Makkai Sándor: Szellemi vezetés
130 Mahkai Sándor amiben valamennyien résztvehetünk s így benne a különböző foglalkozások, hivatások haszna, becsülete és méltósága egyformán érvényesül. Ez a magyar testvérközösség, létünk és jövendőnk egyetlen belső biztosítéka, csakis az alapértékekben való általános, közös és egységes megegyezésen épülhet fel, a magyar humánum mélységes átélésén, melyben a külső életkörülmények nem lehetnek választófalak s amelyben egy olyan magyar életforma alakul ki, hogy szolgálata által minden magyar ember megtalálhatja emberhez méltó és élni érdemes létmódját. kik azok, akik előkészíthetik, munkálhatják és képviselhetik az élet alapértékeiben való belső megegyezést, akik a magyar humánumnak társadalmunkban minden réteget átölelő hordozói lehetnek? A szellemi vezetők, a magyar elit tagjai. Fájdalom, ma azt látjuk, hogy éppen a kifejezetten szellemi életpályák azok, melyekre az ifjúság nem kívánkozik s rövid időn belül számolnunk kell azoknak elnéptelenedésével. Általános az a vélemény, hogy ennek a jelenségnek anyagi okai vannak. Ipari, kereskedelmi, közgazdasági pályákon az ifjúság gyorsabban, kevesebb fáradozással és főleg sokkal nagyobb fizetéssel kap elhelyezkedést. Ez igaz és hozzátehetjük, hogy van ebben a gyakorlati irányba fordulásban régen várt és örvendetes elszánás is. Ennek ellenére mégis komoly aggodalommal kell szemlélnünk ezt a változást. Mert nemcsak anyagi okok idézik elő s ha egy megfelelő és helyes nemzetpolitika segitene is a szellemi életpályák ellátottságán, meggyőződésem szerint akkor is fennmaradna az a helyzet, hogy ifjúságunk zömének érdeklődése más irányba fordulna. Korunk technikai, gazdasági gondolkozása az, ami nem kedvez a szellemiségnek. A szellemi értékeknek önmagukért való becsülése, búvárlása és szolgálata ezidőszerint nem kapósak. Lehetséges, hogy ennek következtében a magyar élet sokoldalúbbá és reálisabbá válik, de a nemzeti önismeret és a belőle fakadó nemzeti műveltség feltétlenül elsekélyesedik, ez pedig a társadalom testvéri közösségét tápláló erőforrások kiszáradásával fenyegetne. Jövendőnk célkitűzése nem lehet a puszta megélhetés, az életnek fizikai, gazdasági biztosítása. Nemzeti szempontból az ilyen élet jelentőségnélküli, sőt esetleg egyenesen csak látszat-életet, pusztulást takar. Sajátos, öntudatos, szellemileg független nemzeti életet csak szellemi vezetés alatt élhetünk. Ennek biztosítóját, a szellemi vezetésre hivatott és képes magyar elitet látjuk veszélyeztetettnek a mai sorsfordulatban. Kis nemzetek nem versenyezhetnek a nagyokkal a fizikai létezés terén. Sőt, a kialakuló új Európa rendjében ezen a téren nem remélhetnek önállóságot, öncélúságot sem. Egyedül a nemzeti szellem tudományos, művészeti és erkölcsi alkotásainak síkjában lehetnek sajátos létezőkké, belsőleg szabad és értéküknél fogva megbecsült tényezőivé az európai emberközösségnek. Ez a hivatás azonban, ezeréves történelmi hagyományunknál és szellemiségünk kincseinél fogva nyitva áll előttünk. Múltúnkhoz lennénk hűtelenek és jövőnket árulnók el, ha ezt a hivatást nem vállalnék és nem kö-
