Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1942 / 2. szám - Magyar Figyelő - Erdei Ferenc: Tessedik Sámuel, a magyar önismeret úttörője

Magyar Figyelő 117 példásan ilyen. Hangjában szinte felháborodott leleplezés, s tartal­mában is elszomorító. Ilyen kétség- beejtően és siralmasan rosszul áll gazdaságunk, társadalmunk és kul­túránk állapota a »népi« rétegek­ben, ez az állandó értelme leírásai­nak. Nyilván voltak számosán ak­kor az országban, vezetők és elöl­járók között is számosán, akik ugyanezt a helyzetet távolról sem látták ilyen elszomorítónak, sőt »nemzeti karakternek« állították e rideg és kietlen életet. Tessedik azonban megmérte ezt az állapotot és mértékei szerint találta elszo­morítónak. S ezt a mértéket nem a nemzetiesség ködében, de még csak nem is a korszellem követelményei­ben találta meg. Pedig jelesül a kor embere volt, életrajzírói a »kor­szellem misszionáriusának« nevezik gyakran, a szarvasi pap azonban ennél nagyobb érvényű mértékkel mért. A kor eszméi tüzelték föl, azonban a korszerűség érvénye őt nem nyugtatta meg, csak általáno­sabb emberi értékeknél tudott ki­kötni. Tehát a nagyobb emberi mél­tóság és egy értelmesebb világ tör­vényei voltak az ö mértékei, s ilyen mértékkel mérve találta siralmas­nak a körülötte levő állapotokat. S mert meggyőződéssel találta rossznak a népi helyzetet, minden megállapításánál nyomban szenve­délyesen kívánja a jobbítást, s en­nek az útját legalább olyan buzga­lommal firtatja, mint amüyen rész­letesen jellemzi a rossznak ítélt va­lóságot. Amilyen elkeseredett lelep­lező, olyan bizakodó jobbító. Tehát egészben véve se nem pesszimista, se nem optimista. Sötéten látó ott, ahol valóban sötétség van, tehát a valóság rajzánál, viszont bizakodó, sőt lelkesedő, amikor a jobbítás út­jai felé néz. A valóság minden ret­tenetessége nem elég ahhoz, hogy építő és alakító kedvét lelohassza, viszont lelkesült építő szándéka sem elég ahhoz, hogy a valóság meg­ítélésében szépítésekre ragadja. Ez a hiteles helyzetismeret és ez a komoly alakító szándék, az úttörő tiszteletreméltó érdeme. Minden jó helyzetismeret és minden helyes alakító szándék ilyen. Tessedik ér­deme csak az, hogy ő tette az első komoly lépéseket ezen az úton. Vi­szont példamutató nagysága, hogy helyzetismerete mégsem elfogult vagy elferdült, hanem tárgyilago­san megbízható s mindig pontosan részletező. Alakító szándéka pedig komoly hozzányúlás és kezdemé­nyezés, nemcsak ébresztő szó és jámbor óhajtás. A jobbítás komo­lyan vett szándékát képviseli, s ezt maga veszi elsősorban komolyan. Használható javaslatokat tesz a jobbítás útjaira vonatkozóan, hiszen magának teszi ezeket elsősorban. Ebből a politikus érzésből fakad hallatlan gyakorlati buzgósága s ezen alapulnak nem kevés sikerei. Tessedik nem nemzetébresztő po­litikus író, aki a maga szerepét és a maga felelősségét betöltve látja abban, hogyha elmondja a maga véleményét és elkiáltja a maga mentő eszméjét, s íizután a maga által gerjesztett révületbe esve csak siránkozik vagy átkozódik. ö gya­korlati építő és nevelő ember, aki maga teszi meg azt az első lépést, amit helyzetismerete és politikai eszméi alapján szükségesnek tart. Sőt nemcsak az első lépést teszi meg, hanem mindazokban a dolgok­ban, amikre ereje futja, vállalja a legrészletesebb fáradozást, sokszor kínlódást és küzködést is azért, hogy a megkezdett úton az ered­ményig eljuthasson. így munkálni a valóság ismere­tét s így törekedni a leplezetlenül föltárt valóság jobbításán, külön- külön is példamutató nágyság. Tessedik, az úttörő érdemén kívül, e kettős nagyság eléggé meg nem becsülhető példája számunkra ép­pen mostani napjainkban. Ha tehe­tünk valami jót és érdemest vilá­gunkban, az csak ez a kettő lehet: tárgyilagos helyzetismeret és prak­tikusan vállalkozó alakító-nevelő munka. Erdei Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom