Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1942 / 1. szám - Bárdossy László: Teleki Pál Széchenyi nyomdokában

8 Bárdossy László: Teleki Pál Széchenyi nyomdokában egyik megálmodta a magyar jövőt és megmutatta, hogyan kell meg­valósítását munkálni; s amikor a vihar mindent összezúzott, a má­sik takarította el a romokat, hogy újra szabaddá tegye azt az utat, amelyen a magyarságnak haladnia kell. Mindketten egy új világba akarták nemzetüket bevezetni, erre készítették elő a lelkeket. Mindketten magányosak voltak, mindketten könnyen csügge- dők. Magyar sors, magyar tulajdonság. Szolgálat, kötelességtelje­sítés és áldozat, ez volt életük hármas maximája. Teleki Pál éppen úgy felülemelkedett minden kicsinyes emberi hiúságon, mint nagy elődje. Éppen úgy megvetette a hatalmat és a népszerűséget, mint ő. Semmi sem volt szemében olyan visszata­szító, mint a politikai ügyeskedés, a magakelletés, tömegek kegyé­nek vagy a szerencsének olcsó hajhászása. Mint ahogyan Széchenjn is azt hirdette, hogy nincsen nagyobb bűn, mint másokat vezetni akarni, ha képességeink nincsenek meg hozzá. önmagával szemben a legszigorúbb mértékkel mért. Amikor úgy érezte, hogy már nem alkalmas a vezetésre, visszavonhatatlanul és örökre félreállt. Mindig csak igaz ügyet szolgált s ahol tudta, hogy valóban használhat, tettel és tanáccsal mindig ott volt. Vallásos lélek volt és mélyen szociális érzésű. Származása és családjának történelmi tradíciói elválaszthatatlanul Erdélyhez fűz­ték. De szívéhez azért is közelebb esett minden erdél5á, mert úgy érezte, hogy embernek emberrel való közössége ott elevenebben él a lelkekben. Ezért szerette úgy az ifjúságot is, mert a gyermek és az ifjú ember lelkében őszintébb és önzetlenebb a szeretet s a ra­gaszkodás, szentebbek az ideálok, amelyeket ő mindvégig tisztán őrzött meg szívében. Talán csak arra az egyre volt büszke, hogy magyar. »Az a fon­tos, — mondotta — hogy mindegyikünk úgy éljen és azzal az ér­zéssel haljon meg, ha Isten innen egyszer elszólítja, hogy nemze­dékek után is mi fogunk itt élni e földön: szabad magyarok.« BÁRDOSSY LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom