Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám
92 Visszapillantás A HITEL NEMZETPOLITIKAI MAGATARTÁSA a) A „második kör" A HITEL mint „nemzetpolitikai szemle* az erdélyi magyarság legnehezebb időszakában igyekszik szellemi hatást gyakorolni, A mostoha időjárás érleli a politikai mélabút és gyűjti a közéleti keserűséget, melynek hatása alatt a „Magunk reviziójá“-ban kisebbségi élet- programmot fogalmazó Makkai Sándor dacosan kijelenti, hogy kisebbségben nemzeti életet élni nem lehet. A Hitel ezzel szemben a „második kör“ problémáját veti fel. „A kisebbségi futam első köre lezárult. 1921-ben a Kós Károlyék Kiáltó Szd-ja adta meg a rajtot és másfélévtízed után Makkai torpantja meg a futókat í nem lehet. Egy éven belül immár másodszor nyilik alkalmunk határozottan szembeszállni a reménytelenség próféciájával. Németh László a magyarság belső erőtlenségét látva „fogadta szivébe az obsitot j protestantizmus, magyarság és halál egy itten*. Makkai Sándor nem a magyarság belső erőinek meggyengüléséből, hanem a mai európai helyzet vizsgálatából vonja le ugyanezt a következtetést. A nemzethalál e mindegyre visszatérő víziója nem új keletű, a magyar nemzetnek alapvető sajátsága, „a kicsi nép, de nagy nemzet“ állandóan összeütköző ellentétéből folyik“. Lássuk tehát az igazságot s „Az erdélyi lelkiséget oly hűen kifejező Reményik Sándor pár évvel ezelőtt ezt a címet adta egyik verséneks Ahogy lehet. Valóban: az első kör feladatait és lelkiségét tökéletesebben, mint e két szóban, megfogalmazni nem is lehetett volna. A lemondás heroizmusának hangja ez, az állandó visszavonulásnak, de a mégis megmaradásnak az igéje. Éltünk és élünk: ahogy lehet. Ez a képesség nagy erény. De veszedelemmé válhatik, ha a lélek rugalmasságának elvesztését vonja magával. Mivel mindegyre csak Ad/ra néztünk s mértük az utat, amelyet még visszafelé megtehetünk, a figyelem elterelődött azokról a lehetőségekről, amelyek mégis megmaradtak számunkra, A megtartás, konzerválás legfontosabb feladatunk lévén, ez az igyekezet meghatározója lett törekvéseinknek és szükségszerűen magával vonta az újítástól, átalakítástól való irtózást. Így történhetett meg, hogy intézményeinkben változás csak azután következhetett, miután az élet már ténylegesen megvalósította azt. Az élet követelményei és intézményeink működése között nagy űr képződött, melyet betölteni csak nagy anyagi és szellemi áldozattal és erőfeszítéssel lehetséges“. „Szükséges végre már látnunk, hogy mi az, amit lehet és amit nem lehet. Lehet megmaradni magyarnak, de nem lehet megmaradni régi szellemmel, ha az idő megváltozott. Lehet kisszerű viszonyok között is nagyot alkotni, de nem lehet közösségi szellem és áldozatos lélek nélkül. Lehet kis népnek lenni, de nem lehet mégis nagy nemzetnek, ha lélekkel nem pótoljuk ki azt, ami a számból hiányzik. Lehet nyomorúságosán is élni, de nem lehet anélkül, hogy ne tudnánk, miért tesszük. Lehet eredményesen is küzdeni, de nem lehet anélkül, hogy
