Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940 / 1. szám - Metamorphosis Transylvaniae

so

Székely Márton: Intő közgyűlési példa

ha most egy ilyen jelenségnél megállunk, nem azért tesszük, mintha egyetlen és kivételes esetről volna szó, hanem éppen azért, mert közéletünk jellemző tünetét ismerjük fel benne,

A szóbanforgó közgyűlésén az történt, hogy a választás előtt a kiküldöttek nagyrésze előre elkészített jelölőlistákat kapott kézhez. Mivel előzetesen semmiféle vita nem folyt arról, hogy az új veze. tőség kikből, milyen szempontok szerint választódjék meg, a kiküldöttek teljesen érdektelenül szavaztak az eléjük tett listákkal, s legfeljebb akkor lepődtek meg, mikor kiderült, hogy a vezetőségnek egyik régi s tevékenysége alapján épen azon a vidéken népszerű tagja kimaradt a vezetőségből, hogy átadja helyét egy bizonyára nem ke- vésbbé érdemes új tagnak, aki azonban történetesen többszáz kilométerre lakik a közgyűlés helyétől s így a közelebbi vidékről toborzó- dott közgyűlési tagok aligha ismerhették érdemeit. Bizonyára elkedvetlenítő tünet, ha egy közgyűlés a maga érdemes vezetőivel szemben bizalmatlanságot vagy épen ellenszenvet mutat. De mennyivel el- kedvetlenitőbb, ha az a közgyűlés, amelynek öntudatára és felelősség- érzetére egyik-másik szervezetünk működése alapítva van, akkora érdektelenséget mutat saját ügyeivel szemben, hogy bárki olyan határozatokat hozathat vele, amelyek sem a résztvevők többségének, sem vezetőségnek az akaratát nem fedik ? Ha a közömbösség vagy gyávaság lelke üli meg társadalmunkat, ha nem érzi jogát és felelősségét a maga ügyeinek intézésében, ha mindig azt várja, hogy mások gondolkozzanak helyette, lehet-e akkor szervezeteinkben erő, élet és fejlődésképesség ?

Tökéletesen egészséges társadalom épen olyan kevéssé van, mint tökéletesen egészséges ember s hozzászoktunk ahhoz is, hogy az egészséges lelkű és alkotóképes társadalomról vallott eszményeinket is csak sok megalkuvás árán lehet legtöbbször megvalósítani. Mégsem tudunk, mégsem akarunk lemondani arról, hogy legalább a magunk életében erkölcsi törvények uralkodjanak. Intézményeink önkormányzatát és az egészséges kiválasztás lehetőségét olyan erkölcsi értékeknek tekintjük, amelyek nélkül a nemzeti energiák ésszerű és eredményes felhasználása lehetetlen, Aggódva figyeljük, hogyan érvényesülnek ennek a feltételei életünkben, Tisztában van-e a társa dalom azzal, mit és hogyan kell cselekednie, megtanulta e a maga teendőit a kisebbségi sorsban? Ér- vényesülnek-e új rétegek és népünk a maga intézményeinek vezetésében olyan cselekvő módon vesz-e részt, ahogy azt saját érdekei és boldogulása megkívánja ?

Mindez leginkább ilyenkor, közgyűlések idején foglalkoztat, s különös érdeklődéssel figyeljük: milyen öntudattal, felkészültséggel, felelősségérzettel vonulnak fel e gyűlésekre a falu fiai? Gyakran elégedetten hallgatjuk okos, bátor és tájékozottságra valló megnyilatkozásaikat, de nem egyszer bánt az elégedetlenség is, ha azt látjuk, hogy szerepük kizárólag az eléjük terjesztett határozatok megszavazására szorítkozik, A tömegek vizsgáznak-e ilyenkor vagy vezetőik, akik elhanyagolták azt a nevelést, amely a nép számára is lehetővé tenné, hogy segítőtárs legyen a nagy nemzetpolitikai feladatok elvégzésében. Nagyon régi mulasztások pótlása ez a feladat, de ennek mun- kálásában minden szervezetünk a maga hatókörében kiveheti részét, A gazdaköri elnökök kiképzése ebben az irányban helyes elindulást mutat. De milyen önérzetet is ad