Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Dr. Jancsó Elemér: Gróf Mikó Imre, a művelődéspolitikus
56 Dr. Jancsó Elemér tának megépítése, de tudjuk azt is, hogy már e vasúthálózat megteremtése előtt másfél évtizeddel buzgón tevékenykedik az erdélyi vasúiért. Azonban sokféle alkotása közül szívéhez mindig az Erdélyi Múzeum-Egyesület állt legközelebb. Megnyitó beszédei régi művelődéspolitikai elveinek következetes folytatásai, de emellett rámutat minden pillanatnyilag felmerülő és megoldást kívánó bajra és problémára, nem győzi eléggé és ismételten hangoztatni, hogy az egyesület célja Erdély számára egy tudományos és műkincsekben gazdag múzeum felállítása, a második cél az összegyűjtött tárgyak tudományos feldolgozása, A református iskolák sorsát szívén viselve a nekik juttatott pénz- és könyvadományokon kívül 4000 forintot ad egy Kolozsvárt felállítandó egyetemi színvonalú papnevelő számára, A kolozsvári egyetem felállításában is oroszlánrésze van. Neki és alkotásának, a Múzeum-Egyesületnek köszönhető, hogy Erdély fővárosa egyetemet kap. A Múzeum-Egyesület munkásságát Mikó összeköti az egyetem munkájával és a kettő között létrejött szövetségből a tudományos élet megújulását várja, A megváltozott idők bajait Mikó éles szeme szintén észreveszi; 1873-ban az egyesület közgyűlésén tartott beszédében már érzik az aggódó hang. Nagy bajnak tartja, hogy az egyesület új és régi tagjai között a kapcsolat nem elég szerves, 1874, évi megnyitójában hangot ad ennek a gondolatnak, szomorúan sóhajt fel, hogy ma-holnap már alig lesz, aki az egyesület hőskorának élő tanúja volt. De kételkedéseit az öregkor boldog derűlátása oszlatja el és utolsó beszédében, melyet 1875-ben tartott, ismét áldozat- készségre hívta fel a tagokat, mert megfelelő anyagi támogatás nélkül az egyesület nem tud kellőkép megfelelni hivatásának. Csakis az áldozat teszi lehetővé, hogy az Egyesület „örökre, mint a tavasz viruljon," Ezek voltak Mikó utolsó szerető és intő szavai az Erdélyi Múzeum-Egyesület számára, HALÁLA UTÁN kettős örökséget hagyott. Végrendeletében a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégiumnak adományozta három évi miniszterségének és képviselőségének jövedelmét! 120.000 forintot. Ha a végrendeletében és életében tett kisebb-nagyobb adományait össze- számítanók, bizonyára az utolsó századok magyar művelődéstörténetében hozzá hasonló nemes adakozót alig találunk. De ennél sokkal jelentősebb szellemi öröksége, A Mikó teremtette intézmények ma is élnek és virágoznak, az Erdélyi Gazdasági Egylet s az Erdélyi Múzeum-Egyesület a mi kisebbségi életünknek legnagyobb és legfontosabb intézményei. Élete, jelleme és tanításai nemcsak e két egyesületnek szolgálnak állandó útmutatásul, de ihletforrásai a mindenkori erdélyi magyar művelődési mozgalmaknak. Míg kora két nagy erdélyi kultúrhőse: Körösi Csorna Sándor az őshazát kereste Ázsiában, Bölöni Farkas Sándor pedig Amerikát megjárva, onnan hazajövet a kor leghaladottabb eszméit próbálta sikertelenül átültetni Erdélybe, addig ő itthon maradt és az erdélyi föld és történelem Íratlan törvényeiben elmerülve meglátta az egyedüli helyes utat, amelynek irányát a föld, a hegyek, az emberek és a régi hagyomá-
