Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Dr. Jancsó Elemér: Gróf Mikó Imre, a művelődéspolitikus
Gróf Mikó Imre, a műoelődéspofilikus 53 a régi Erdélyre vonatkozó kiadatlan forrásanyag közreadását határozza el. Alapos előkészítés után saját költségén az erdélyi törté- nelaii adatok háron nagy kötetét -jelenteti meg, E munkának kettős jelentősége van: egyrészt a fejedelemségek korának Erdélyére vonatkozólag tett közzé egész sereg kiváló értékű emlékiratot és okmányt, másrészt a történeti érzék felébresztésére gyakorolt Erdélyben döntő hatást, Az első kötet 1856-ban jelent meg és sikere hozzájárult a múzeumi gondolat eszmei előkészítéséhez. Előszava a tudós és költő ihletett programmja, olyan áttekintés az erdélyi történetírás múltjáról, amilyet előtte és utána kevesen adtak. Hangsúlyozza, hogy az adatgyűjtés mellett azonnal neki kell fogni az erdélyi történelem és a székelység történetének megírásához, mert „nemzetünk szíve és értelme soha sem volt hajlóbb a történet igaz tanításaira hallgatni, mint napjainkban“, MUNKÁJÁNAK NAGY SIKERE után Mikó elérkezettnek látja az időt arra, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalakításának eszméjét felvesse. Bőd Péter, Aranka György és Kemény József álmát most már nem hagyja megvalósulatlanul. És bár a múzeum eszméjét az abszolutizmus éveiben Kőváry László veti fel 1852-ben, az eszme megvalósítása egyedül Mikó érdeme. Az első lépés megtételére Kemény József 1855-ben bekövetkezett halála adott alkalmat, Mikó a Kolozsvári Közlöny „Múzeum“ című mellékletében veti fel az egyesület gondolatát és ajánlja fel tíz holdas gyönyörű kolozsvári parkját és villáját a létesítendő múzeum céljaira, Mikó szózata és adománya mély visszhangra talál az erdélyi magyarság körében. Most már az alapszabály-tervet Bécsbe küldik megerősítés végett, de az udvar halogatása késlelteti a szándék megvalósulását. Mikó egy Somlyai János nevű udvari tanácsos barátjától titokban értesül a nehézségekről, de ügyes és kitartó fellépése végül diadalt arat. Különben is az 1859, év külpolitikai eseményei súlyos figyelmeztetésül szolgálnak Ausztria számára, hogy régi politikáját a magyarsággal szemben már nem folytathatja. így jut végre annyi küzdelem, remény és elbukás után az erdélyi múzeum-gondolat a megvalósulásig. A magyarság számára 1859-ben bekövetkező kedvező fordulatot két esemény jelképezi, A magyarországi Kazinczy-ünnepély és az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalakulása. Mindkét ünnepély a nemzet legjavát mozgatja meg és reménysugárként egy jobb jővőbe világít, A november végén tartott alakuló ünnepségek Erdély és Kolozsvár feledhetetlen élményei maradtak. A lelkes hangulatot Kőváry visszaemlékezései írják le a legszínesebben, A Magyarországról megérkezett akadémiai küldöttséget, melvnek élén báró Eötvös József állott, kitüntető ünnepélyességgel fogadták. Az alakuló gyűlést november 23-án délelőtt 10 órakor tartották a Redoutban, Legkiemelkedőbb pontjai Mikó és Eötvös beszédei voltak. „Jaj nekünk — mondotta Mikó —, ha e kor és nemzedék történet lapjai íratlan maradnak, mert az a nemzet, amelyik múltját elhanyagolja, annak története zárt kriptához hasonló marad, melynek titkait senki sem ismeri meg“. Majd a Múzeum-Egyesület céljait vázolva az erdélyi múlt adatainak összegyűjtését és feldolgozását tűzi ki célul, de emellett
