Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940 / 1. szám - Dr. Jancsó Elemér: Gróf Mikó Imre, a művelődéspolitikus

48

Dr- Jancsó Elemér

írja meg az „Emberek“ c, költeményét, a kiábrándulás és hiábavaló ság mélyen lesújtó énekét.

„Hallgassatok, ne szóljon a dal, Most a világ beszél S megfagynak forró szárnyaikon Könnyzápor, melyet bánat hajt, Szél, melyet emberszív sóhajt. Hiába minden bűn, erény

a zápor és a szél.

Az emberfaj sárkányfog-vetemény.

Nincsen remény, nincsen remény!"

De Vörösmarty egyetemesen emberi és mélyen magyar borúlátása költészetünk ekkori önszemléletének csak egyik oldala. Ugyanakkor megszólal az a másik, életre hivó hang is, amely valahányszor sötét és viharos idők közeledtek a nemzet életében, mindig megszólalt, hogy a magyar léleknek a romok fölött is jövőt építő szándékát világgá kiáltsa, Petőfi szabadságdalai a csüggedőkbe lelket öntenek, a kételkedők nagy részét hívőkké varázsolják át. És ugyanakkor egy ismeretlen költő jelentkezik halhatatlan hőskölteményével, a Toldival, hogy egy letűnt világ eszményi hősének rajzán át vigaszt nyújtson és megmutassa a lelki megtisztulás és a fel- emelkedés útjait.

Ezek voltak azok az irodalmi források, amelyekből a forradalmat megelőző időkben Mikó nemzetszemlélete táplálkozott, Mikó a sötéten látók komorságát és elmélyülő erkölcsi magatartását magáévá teszi, de ugyanakkor azt a sohasem csüggedő nemzetépítők derűlátásával egyesíti, Az európai események azonban oly gyorsan haladnak a kibontakozás felé, hogy a boldog életszemlélet világát csakhamar megsemmisítik és a csendesen szemlélődök lelkinyugalmát felborítják. A régi világ biztosnak hitt várait összeomlás fenyegeti, a nemzeti és társadalmi ellentétek csaknem minden országban forradalomhoz vezetnek. Az európai forradalmak hosszú sorát Párizs nyitja meg, de a nagy Szajna-parti álmodozók magukkal sodorják néhány hónap alatt a hasonló gondolkozásnak tettrekész csapatát, A forradalmi láz csakhamar Erdélyt is eléri és miközben Középeurópában is méginog a föld a hatalmat bírók lábai alatt, Erdély fővárosában a lelkes tömeg országgyűlés összehívását követeli. A mindig békés és csendes Erdély, az örökös kiegyensúlyozást és egyeztetést óhajtó Transsylvania ősi arcát feldúlják az ellentétek, forradalom és háború véresen szomorú színhelyévé válik ez a föld, A 48-as események Erdélyben egy olyan embert állítanak előtérbe, aki már évtizedek óta az ifjúság és a nagy tömeg eszménye, ifjabb Wesselényi Miklóst, akit Kőváry László lelkes szavakkal Mirabau-hoz hasonlít.

De az események sodra nem követi az érzelmek másirányú szándékát. A történelem a vágyak és érzelmi szándékok logikájának ellentmond é.= az az ellenzék, amely most már a biztos uralom reményében rendezkedik be, rövid ideig viszi tragikus szerepét. A 48-as idők Erdélyben egyelőre háttérbe szorítják azokat a közéleti