Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Dr. Jancsó Elemér: Gróf Mikó Imre, a művelődéspolitikus
46 br. Jancsó Élemér és Báróczi Sándor ismeretlen írásait is. Az a megrendítő pusztítás, amely 1848-ban Enyedet érte, gazdag könyvtárát és kézirattárát teljesen megsemmisítette. Csak a véletlen folytán került vissza egykét könyv és kézirat azokra a polcokra, ahova századokon át lelkes tanárok buzgalma és tudománya gyűjtötte az Erdély műveltségére nézve oly felbecsülhetetlen értékű kincseket. Ennek a könyvtárnak látása és a 48-as időkben bekövetkezett pusztulása tragikus figyelmeztetés volt Mikó számára, hogy elérkezett az ideje összegyűjteni és megmenteni a jövő számára Erdély múltjának emlékeit. A fiatal diák gyakran fordult meg a kollégium gyűjteményeiben és könyvtárában és a ritka kéziratok, a múltak szellemiét lehellő régi fólián- sok, a képtár, ' feltűnően gazdag természetrajzi és éremgyűjtemények a múlt szeretetét ébresztették fel benne. Az enyedi kollégium után Vásárhelyre ment jogot hallgatni, maid annak elvégzése után 1826-ban a királyi főkormányszék szolgálatába lépett. Tíz éven keresztül mint tiszteletbeli főjegyző, fogalmazó és titkár működött, míg 1837-ben az országgyűlés főkormány- széki tanácsosává választották s 1847-ben munkássága és érdemei elismeréséül kincstárnok lett. Természetesen ezek az évszámok csak hivatali éveinek változásait jelzik, csak külső állomások, amelyek önmagukban véve nem jelentenek sokat, hiszen az akkori Erdély magyar főurai számára ezek nem voltak nehezen elérhetők, Mikó Imre számára azonban mégis jelentősek, mert a hivatali életben való emelkedése nemcsak az állással járó tekintélyét növelte, hanem minden év az elmélyülés, a lelki fejlődés egy-egy állomása is, Mikó Imre minden városban, hivatali életének minden új és az eddigitől eltérő körülményei között ismereteit gazdagította, jellemét fejlesztette és felkészült a cselekvő férfiasság idejére. A közéletben 1848-ig — hivatali munkásságán túlmenően — nem vett jelentős részt, A szenvedélyek, amelyeket hol egyéni érdekek, hol szent eszmék fűtenek, nem ragadták magukkal. Nem vágyott a tömeg babéraira és bár jó szónok volt,, az indulatok pillanatnyi felforralását nem tartotta szükségesnek, Ő a csendes és kitartó munka híve volt, a haladást a belátástól és meggyőzéstől várta, nem pedig a bosszútól és szenvedélytől fűtött romboló szándéktól; hagyományai, vérmérséklete és lelki alkata egyaránt a konzervatív párthoz vonzották, de kormánytisztelete Széchenyi nemes elgondolásainak hatását mutatja. A NEGYVENES ÉVEK után itt-ott már kezd a közéletbe is bekapcsolódni és elvállal olyan állásokat, melyekre rangja és vagyona részben kötelezik is. Miután az enyedi kollégium gondnokává választotta, az egyházkerület néhány év múlva, 1840 május 15-én a főkurátori méltóságra emeli. Az erdélyi református egyházi életbe való bekapcsolódása ettől kezdve megszakítás nélkül egyre fokozódó odaadással haláláig tart. Az a nagy lelki együttérzés és anyagi áldozat, amit egyházának iskolái érdekében négy évtizeden át hozott, az erdélyi protestáns egyház történetében szinte páratlan és őt egyházunk legnagyobbjai közé emeli, A másik terület, amely érdeklődését lekötötte, a kolozsvári színészet, Erdély fővárosának magyar
