Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 3-4. szám - Magyar iránytű - Tamási Áron: A magyar szellem küzködéseiről

magyar lélekre, mely „nem gyűlöl és szeret, hanem szemlél és cselekszik“.

Az új honfoglalás erős hadsereget és az erős hadsereg mögött egységesen felsorakozó nemzeti közvéleményt kiván. Az országépítés tervszerű felkészülést, az emberek kiválogatását és munkába állítását, Az átalakulás terén pedig nem elégedhetünk meg azzal, hogy valami készbe vagy félig készbe beleilleszkedjünk. Helyes az az igényünk, hogy mindig a nagy népekhez szeretjük magunkat hasonlítani, de legyen meg bennünk ugyanakkor az a belső igény is, hogy a mi feladatunkat csak mi tudjuk megoldani. Hinnünk kell abban, hogy az európai átalakulás egy jobb és szebb világ felé vezet és a magyarság) amelyik a latin szellem és a germán műveltség értékeit egyaránt tudta gyümölcsöztetni, megtalálja a maga sajátos életformáját. Erdélyt a kényszer, de még inkább belső igénye nem egy- ízben képesítette arra, hogy saját adottságaihcz alkalmazkodva megelőzze Európát. Mennyivel inkább kell bíznunk a sok szenvedés után egymásra talált magyarságban, hogy megteremti azt a magyar közösségi életformát, mely azáltal, hogy magyar, emberibb, s mivel emberibb : a jövőt hordozza magában. Sors bona, nihil aliudALBRECHT DEZSŐTamási Áron: Erdélyi jelentés a magyar szetlem küzködéseiről 32á

ERDÉLYI JELENTSS A MAGYAR SZELLEM KUZKÖDÉSEIRÖL

ARRA KÉRT a „Hitel“ szerkesztője, hogy a magyar szellem háború utáni és mai állapotával foglalkozzam a lapban; s főleg nézzek szembe azokkal a jelenségekkel, amelyek aggodalommal töltenek el. Amikor hozzám fordult, bizonyára illetékes és őszinte véleményt akart; én pedig ügy éreztem, mintha az életünk és az álmaink legkedvesebb betegét kéne gyógyítanom.

Nemes emberi hagyomány, hogy ápoljuk és megbecsüljük a szellemet; maga a szellem azonban nem hagyomány, hanem az emberi történet egén olyan titokzatos jelenség, mint a csillag, A hagyomány változik, néha kitelve ragyog s máskor elapad, mint a hold ; a csillagnak azonban mindig lüktetve kell ragyognia.

Jó és rossz időkben egyaránt őrködnie kell tehát a szellemnek, mert ez a természete és a szerepe.

A magyarság történetének egyik állandó jelensége, hogy a szel lem csillaga mindig őrködve ragyogott. Akkor is, amikor a megbecsülés holdja láthatatlanul bolyongott valahol; s akkor is, ha holdfényes éjszakák lebegtek a nemzet fölött. Példátlan volna tehát, ha igazságot jelentene az a vélekedés, hogy a magyar szellem manapság nem ismeri fel szerepét; vagy ha felismeri, nem tölti be. Lehet