Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - Molter Péter: Falukutatás Bálványosváralján
298 Moher Péter e) Azt a jövő-menőt akarják hallani? Én hiába mondom, aki nem látta nem hiszi Én bizony mellette voltam, itt ebben a szőlőhegyben. Vincellér voltam akkor. Első látáskor az út mellett le volt ülve. Láttam aztán még egyszer, amikor közlekedett, Hitös vincellér voltam. Lehetett vagy harminc éve. Éccaka volt 11 és 12 között. Jött velem szembe. Gondoltam! mindjárt lelövöm. Elmentem mellette mégis. Láttak-e szivólopót ? Na olyan volt. Leült az út mellé. Ö ott ült. Fiú volt. Láttam mindenit, a kis....ját is. Eccer csak felkelt, elment három lépésnyire s úgy elment, a temetőn keresztül, a hegyen. Akkoriban János fiam még kicsi volt, két éves. Elmondtam itthon, de az anyjuk nem hitte. Aztán még láttam egyszer. Ügy húsz éve lehetett. ősszel, októberi hónapban, 7—8 óra felé. Vittem ki a panusát a máiéval szárítani a kertbe. Hát itt tüzelt a szomszédban. Megijedtem tőle, letettem a panusát az eperfa alá s beszaladtam. Azóta soha nem láttam. Mi lidércnek hívjuk. Azt mondják az öregek, kereszte- letlen gyermekek volnának. Ha ülve látom, meg is mondom! fiú vagy leány. Amit láttam Gál Máté kertjében, az fiú volt. Láttam kis.... ját is. (Martonos János 64 Felszeg — Horosz Béla és Molter Péter ) f) Húsz évvel ezelőtt volt. Éppen a marhákat hajtottuk, mikor a lidércet megláttuk. Akkora volt, mint egy csutka és világított. A szemei olyanok, mint a lang. Tudta, hogy közel akarok menni hozzá, hát gyúródott jobbra előre, hullott utána a szikra. Aki az Istenben bízik, az megközelítheti. De ő könnyen el tudja változtatni magát. (Kovács Bandi, Mészkút — Molter Péter.) g) Ha valakinek meghal a rokona vagy más hozzátartozója, annak a szelleme hazajár s szikrázik. Akitől ezt nem tudják eltávolítani, azt a üdére megöli. (Varga Erzsi 78, — Keresztes Mátyás.) h) Egy szombat este mosok és éppen ki akarok teríteni, amikor nagyot villámlik és megjelenik a Üdére. Egy sírból jött ki. Ahogy megjelent, megrázta a fejét és csak úgy hányta a fényt maga után. Olyan nagy lehetett, mint egy törülközőkendő és emberalakja volt. (Ispán Anna 32. Felszeg 132, — Valentini Tibor,) i) A üdére rossz szellem, de van jó szellem is. Mikor élünk, velünk van a jó és a rossz is, és ha meghalunk, felszabadulnak. (Ispán Anna 32. Felszeg 152 — Valentini Tibor.) Ety kislejány hegyek között, Csak egyedül pávát Őrzött. Mentek hozzá jövevények, Három ifijú leginyek. „Hajcs pávádat a fórásra. Me azt nem biszhatod másra. Kimenének ződerdőbe. Lehenyéltek a ződfűbe. „Te kislejány ara kírünk. Az erdőbe jüjj el vélünk." „Ha veletek útam leszen. Páváimat hó'a tegyem ?“ A szüzecske elbágyodva. Félálomba elaluda Ott is hatták éccakár Fenevadok prédájár a,
