Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - P. Incze Lajos: Egy telepítés tanulságai
282 Parajdi Incze Lajos szerb álmok alátámasztása végett elkövetett földbirtokrendezés azzal a kimondott céllal indult és fejeződött be, hogy szétfeszítse a magyar néptömböket, apró népszigetekké darabolja s népiségének feláldozására kényszerítse. Ezek a célkitűzések úgy szabták meg, hogy a szerb telepek három csoportban helyezkedjenek el: a Szabadka— Ujvidék'i útvonal mellett, a Tisza mellékén és a Funa mentén, A most végzett magyar telepítés azonban e készen kapott telepek -benépesítése révén pontosan oda helyettesítette be a magyart a táj népösszetételének képletébe, ahol a szerbek törekvése a népi egyensúlyt megbontani igyekezett, AZ UTÓDÁLLAMOK TELEPÍTÉSEINEK SORSA napnál vilá gosabban igazolta, hogy nem elég földet adni, egyébre is szükség van, A románok is adtak földet, mégis a telepesek mezőgazdasági munka helyett a határmentén csempészést folytattak, az ország belsejében pedig városba özönlöttek, földjüket bérbeadták, minden egyébbel üzérkedtek, szóvah nem tapadtak szeretettel a földhöz. Földet lehet ugyan adni, de munkakedvet, földszeretetet nem, arra nemzedékeken át kell nevelni a népet, ha nincs meg benne, A szerbek már tovább mentek: kész lakóházat adtak, sok állami kedvezményt biztosítottak a telepeseknek, A szerb paraszt azonban így sem maradt a helyén, A város hívása erősebben hatott rá, mint a föld von- zása, A csehek mindkettőből jócskán okultak, mert lám, a Csallóköz vagy a „surányi ék“ cseh telepesei egész kis mezővárosokat kaptak ajándékul, csakhogy helyükön maradjanak, a magyar népi egység megbontására, A magyarok most mind a háromból éppen eleget tanul tak ahhoz, hogy sokkal célszerűbben hajtsák végre a délvidéki telepítést, A honvédség figyelme nemcsak arra terjedt ki, hogy a szétosztás és birtokbahelyezés minél előbb végbemenjen, hanem arra is, hogy a letelepített családok valóban késedelem nélkül megkezdjék a mező- gazdasági termelés belső és külső üzemkörének munkáját. Itt már nem volt helye többé krajcáros számítgalásnak. Igásbarmot, felszerelést, vetőmagot, az első termésig tartó élelmet, majorságot, disznót, fejőstehenet s az elkerülhetetUn kiadásokra kölcsönt kellett adni a magyarnak, hogy gyökeret ereszthessen a földbe, A honvédség a legnagyobb igyekezettel, ingyen vagy méltányos áron, nyújtott mindent a lakosságnak, amire szüksége volt. Több mint megnyugtató: látni, hogy az állami gondoskodás nem szűnt meg a letelepítés tényével, a nemzet nem látta elvégezve feladatát azzal, hogy egy pár ezer embert letelt a puszta földre, hanem — évszázadokra kiható munkáját jól felfogva — háborúnk közben is rajta tartotta a fél szemét. ^ TALÁN A LEGNAGYOBB TANULSÁG, s egyben a jövő biztosítéka is, hogy a végszükség pillanatában példátlan iramban végre bírtuk hajtani ezt a telepítést. Ha összehasonlítjuk a múltban végzett telepítésekkel, úgy azok mind a letelepített tömeg s a kiosztott földterület nagysága, mind az idő rövidsége tekintetében csak kísérletezésnek tűnnek e mellett. Ne is menjünk vissza a századvégi csángótelepítésekig, melyeknek végrehajtása végül már csupán