Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - Venczel József: Erdély és az erdélyi román földreform
Erdéh és az erdélyi román földreform á75 A TÉNYEK LOGIKÁJÁNAK nincs szerepe az erdélyi román földreformban •, itt csak az elvek és a szenvedélyek logikája érvényesült: az erdélyi magyar kultúra fejlettebb, mint a román, ez a kultúrfölény román nemzeti szempontból veszedelmes, elő kell segíteni tehát a nivellálódást, de a nivellálódás csak abban az esetben remélhető, ha az erdélyi magyar kultúra elveszíti anyagi alapjait, tehát oda kell hatni, hogy az erdélyi magyarság elszegényedjék. És ez az utóbbi valójában sikerült, habár a várt eredmény nélkül, mert az erdélyi magyar kultúra összeroskadása nem következett be. De a rombolás igy is teljes értékű volt, hiszen az elszegényedés következtében a magyar proletáriátus meghatványozódott — nemcsak a falvakon, de a városokban is, hol a földreformnak megfelelője más sikon az ipari és kereskedelmi üzemek racionalizálása, a magyar munkást szélnek bocsátó „nemzeti munkavédelem" és a „nyelvvizsgáztatás" — minden fokon, az útkaparótól egészen a szabadfoglalkozású értelmiségi egyénig, A románság képviselte „szociális gondolat" nak ez a valósága. Erőszakos nacionalizálás, mesterséges nivelláció s ami mindebből következik: a tények logikájának sutbavetése, annak a logikának, amelynek értelmében éppen a magyar proletáriátus szorult rá a gyámolílásra s a földkérdés vonalán — mint már mondtuk — Erdélyben elsősorban magyar szempontú részleges földreformra és földbirtokpolitikai kiigazitásra lelt volna szükség, hogy telepítés segítségével a magyar agrárnépesség arányosabb területi elosztottsága megvalósuljon s ezzel a magyar agrárproletáriátus kérdése is a megoldás útjára lépjen. Azonban: ami késik, nem múlik — mondja a magyar közmondás s a magyar kir. miniszterelnök egyik legutóbbi parlamenti beszédéből kicsendűl, hogy a magyar kormányzat helyreállítani óhajtja a tények logikáját: „Az új európai rend alkotó eleme a húsz éven át elszenvedett jogtalanságok jóvátétele s aki ennek elleneszegül, az új európai rendnek akar gátat vetni“, Uj reformok küszöbén állunk. Az elmúlt év folyamán az arra hivatott szerv (az Erdélyrészi Földreform Tanulmányi Bizottsága) tudományos vizsgálódást folytatott és most már valóságban következ- hetik a korrekció, a a jóvátétel, amit Erdély gazdasági érdeke épp úgy megkíván, mint az erdélyi társadalom egyensúlya és az erdélyi magyarság vitális szüksége. Mert számításba kell vennünk, hogy az erdélyi román földreform romboló hatása nem kímélte meg magát a mezőgazdaságot sem, miként arra a szakemberek már többször rámutattak. A talajművelés visszaesett, a terméseredmények leromlottak s a mezőgazdasági kultúrában nagy szakadék keletkezett^®, mely*<* Bészletesen kifejti Vita Sándor; Erdély mezőgazdaságának helyzetképe (1939), hol rámutat pl. arra, hogy a főbb mezőgazdasági termésátlagokban az alábbi változások következtek be: 1910-13 1932-37 búza 10,77 10,37 rozs 10,70 10,02 árpa 13,90 10,48 zab 12,50 9,68 tengeri 16 80 11,25
