Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - Ottlik László: Szent István birodalma az új Európában
256 Ottlik László ségi villongásokban nem egyszer éppen a magyarságból kiszakadt népelemekből kerültek ki a nem magyar nemzetiségek legharciasabb vezetőrétegei, amelyek — noha nyelvileg felolvadtak a másajku lakosságban — vérükben és szokásaikban megőrizték az egykori nomád lovasnép hevesebb vérmérsékletét, harciasabb természetét. A németség, amely eredetileg is összehasonlíthatatlanul nagyobb tömegekben rajzott ki az északi őserdőkből, nem volt kénytelen é\- századokon át túlerőben lévő barbár ellenséges tömegekkel viaskodni és így egyenletesen szaporodott, sőt még maga bocsátott ki mindegyre rajokat saját testéből, amelyek részben elmerültek a szomszéd idegen terek őslakosságában, részben ott is megőrizték nemzetiségüket, részben végül a német birodalom települési területét terj,esztették ki. Mindazonáltal a német birodalom is átment nemcsak a fejlődés, virágzás, hanem a visszaesés, hanyatlás, belső meghason- lás, sőt hosszú polgárháborúk periódusain is és ezeknek a válságos időszakoknak nyomait a legutóbbi időkig viselni kényszerült. Annak a politikai visszaesésnek és széttagolódásnak ugyanis, ami Magyar, országon a nemzetiségi válaszfalak növekedésében fejeződött ki. pontosan megfelelt Németországban a potítikai partikularizmus, az úgynevezett Kleinstaaterei kifejlődése, amelynek teljesen csakis a harmadik birodalom alakulásával végbement belső megújulás vetett véget. Tudjuk, hogy volt idő, amikor porosz, bajor, osztrák és rajnainémet ugyanolyan élesen állott egymással szemben, mint a magyar- országi nemzetiségi harcok idején magyar, román és szerb. Azzal tehát, ha a nyelvi egyezőségeket és különbözőségeket hangsúlyozzuk, voltaképpen egymástól lényegileg különböző dolgokat hasonlítunk össze, ugyanakkor pedig szemünk elől tévesztjük a lényegbeli megfeleléseket, Ami a német birodalom számára a népi elv — ez az építő, összefoglaló, térrendező politikai princípium t ugyanaz a Kárpátmedence szempontjából a politikai nemzetegység elve, amely a magyarság politikai gondolkodásának sarokköve s amelynek értelmében a magyarság nem egyedül önmagát tekinti államalkotónak, hanem az összes hazai népeket magával együtt befoglalja az államalkotó ,,politikai" nemzetbe. Mind a két elvnek i a német népi elvnek és a politikai nemzetegység magyar elvének jelentősége az, hogy összefoglalni igyekszik azokat a tömegeket amelyek vérség, földrajzi, politikai és gazdasági szükségességek szerint összetartoznak, de amelyeket történelmi esetlegességek, katasztrófák és testvérharcok ideiglenesen elválasztottak egymástól. Látszatra talán könnyebb volt az egység tudatát belevésni a német törzseknek, mint a Kárpát-medence különböző népeinek szivébe, hiszen az egységes anyanyelv az érintkezés, a gondolatok megformálásának és kifejezésének leghatalmasabb eszköze. Azok a különbségek, amelyek szokások, vérmérséklet, felekezeti hovatartozás és társadalmi tagozódás tekintetében a német törzsek között továbbra is fennállanak, annál könnyebben szorulnak háttérbe, mennél nagyobb, mennél inkább mindent túlszárnyaló az a katonai dicsőség és politikai hatalom, amelyet a mostani német birodalom reprezentál. Azonban egváltalában nem kétséges, hogy az igazi egyesítő erő éppen ez a dicsőség és ez a hatalom — nem pedig a nyelvegység. Nemcsak a német népnek
