Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - Ottlik László: Szent István birodalma az új Európában
254 Ottlik László igyekszik az európai újjárendezést úgy megoldani, hogy az európai tér organikus részei a maguk természetes központjai körül csoportosuljanak. Ezért képtelenség volna feltételezni a német birodalom lángeszű vezető államférfiairól, akik ma évszázados béke alapjait készülnek lerakni, hogy a Dunavölgyben annak a Habsburg-birodalom- nak a romboló politikáját kövessék, amely mindig csak máról- holnapra tudta a maga exisztenciájának feltételeit biztosítani. DE ELMÉLETILEG sincsen ok rá, hogy a német birodalom nagy építő elvét, a népi elvet, a liberális-anarchikus irányzatú nemzetiségi elvvel azonosnak tekintsük. A népi elv egyrészt a német birodalomban apró-cseprő egységekre szétdarabolt és partikulárizmusokba sülyedt, másrészt a birodalommal összefüggő területeken s a birodalom történeti határain belül élő nagy német népben a politikai egység öntudatát volt hivatva felébreszteni, illetőleg ébren tartani. Evégből az ősrégi vérségi kapcsolatokra visszavezethető egységes hagyomány összekovácsoló erejét iparkodott életrehívni és erősíteni, A vérben és a földben — in Blut und Boden — rejlő ősi életerőket ébresztgette avégből is, hogy az egyesek múlandó életén uralkodó anyagias érdekek hatalmával szemben a népi-nemzeti lét örökkévalóságát hangoztassa s az összesség érdekében korlátlan áldozatkészségre sarkalja a német nép fiait. A népi elvnél tehát korántsem a nemzetiségi, azaz nyelvi összetartozáson van a súlys hiszen a nyelv-egység magában véve nem szükségképen jelenti a vérszerü összefüggéseket. Igaz azonban, hogy a német nép esetében a nyelvegység és a vérségi összetartozás igen nagymértékben egybeesik, A Kárpátmedencében annyiban más a helyzet, hogy a vérségi és a nyelvi kapcsolatok nem esnek egybe. A Kárpátmedence népei az idők folyamán állandóan egymásba folytak, szünet nélkül keveredtek egymással: tehát — miként azt Kászonyi Ferenc egy mélyen szántó könyvben^ kimutatta — valamennyien vérrokonságban vannak egymással és ebben az értelemben, a népi elv alapvető értelmében, egyetlen népi egységet alkotnak. A történelmi sors mostohasága hozta magával, hogy e vérrokonság ellenére a Kárpátmedence népe nyelvileg nem lett egységes és hogy nemzetiségi tagozódása a középkort követő századokban mindegyre fokozódott. Ennek a fejlődésnek a megértése céljából egy kis történelmi visszapillantásra lesz szükség. A Kárpátmedencébe annak idején beözönlő magyarok steppei nomád lovas népe itt is a steppét kereste; a síkságokon és folyóvölgyekben telepedett meg s az erdők koszoruzta hatalmas határhegységeket lehetőleg érintetlenül hagyta, már csak azért is, mert ezekre alapította eredeti védelmi rendszerét. Minthogy azonban a Kárpátmedencén túl nyugatra ez a lovas nomád nép nem tudott terjeszkedni, fokozatosan letelepülni kényszerült, miközben felszívta magába a települési területén talált kisebb fellah-jellegü népcsoportokat. Amint azután a letelepült és immár mind növekvő mértékben > Die Rasseuverwaadtscliaft der Donauvölker. Amalthea Verlag 1931.
