Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - Ottlik László: Szent István birodalma az új Európában
252 Ottlik László mindaddig, amíg ezt erői megengedték, fenntartotta a német egység kifejlődését gátoló törekvéseit s magyar államférfiak voltak azok, akik az utat a birodalmi németség felé az iránytű kitartásával keresték. Egy Andrássy Gyulára volt szükség, hogy Bismarcknak megfelelő munkatársa akadjon az osztrák-magyar monarchiában és egy Tisza István volt az, aki a cseh—osztrák—lengyel arisztokráciából kikerült államférfiakkal szemben a német szövetség mellett való rendületlen kitartás politikáját mindhalálig képviselte, Bismarcknak számos megnyilatkozása tanúsítja, hogy a német—magyar sorsközösség tudata milyen erős volt lelkében és ugyancsak nem volt 67 óta vezető magyar államférfi, aki e sorsközösséget ne ápolta és amellett kitartani ne igyekezett volna. Eleve sem lehetett kétséges, hogy Hitler, akinek kivételes államférfiúi látóköre óriási tereket fog át és aki a politikai vezetés irányelveit Bismarck örökségéből szívta magába, ezeket az összefüggéseket ugyanolyan tisztán látja és értelmezi, mint a Vaskancellár. A német birodalom politikája, mint azt ma minden magyar örömmel és hálásan állapítja meg, valóban mind nagyobb határozottsággal halad ebben az irányban. A birodalom, amikor a maga határait, bölcsen a földrajzi és a történeti törvényszerűségekkel hozza párhuzamba, egyúttal azzal is tisztában van, hogy a maga rendező befolyását a szomszéd terekben is úgy tudja legnagyobb hatással és legkisebb erőfeszítéssel érvényre juttatni, ha azon van, hogy ezek a terek is a maguk természetes középpontjaik körül tömörüljenek. Bismarck mondotta, hogy a németek a magyarokat az ő dunai őrhelyükön úgy tekinthetik, mintha azok is németek volnának^. Ennek a gondolatnak kifejezése másképen az, ha azt mondjuk', a Berlin—München—Róma tengely a maga befolyását abban a pillanatban automatihusan kiterjeszthette a Keleti Kárpátokig, amikor önmagát egy Budapestig nyúló melléktengellyel egészítette ki- Mert a földrajz, a történelem, a politikai és gazdasági törvényszerűség egyaránt azt mutatja, hogy Budapest az a központ, amely a politikai befolyás sugarait hatékonyan tudja a Kárpátmedence összes határaiig eljuttatni- A Berlin—Róma tengely munkája tehát szükségképen arra irányul, hogy a Kárpátmedence egyensúlyát visszanyerje egy olyan ujjárendezés formájában, amelynek központja nem lehet más, mint Buda, a mai Budapest. MINDAZONÁLTAL vannak, akik még mindig bizonyos ellentmondást vélnek felfedezni a népi elv, mint a Harmadik Birodalom politikájának alapvető pillére és a Kárpátmedencét rendező szent- istváni birodalom eszméje között. Ez a felfogás, nézetünk szerint, kimutathatóan, többszörösen téves. 1 „Da sitzen zwischen Donau und Karpathen die Ungarn. Für uns ist das gerade so, als ob dort Deutsche sässen, denn ihr Schicksal ist mit dem unsrigen verknüpft, sie stehen und fallen mit uns, D is unterscheidet sie funditus von Slawen und Rumänen,“
