Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - Kovrig Béla: Széchenyi szelleme
Széchenyi szelleme 243 tik. Minden népnek saját géniuszát és saját élcle]en:ét, n-,ely nélkül nem fejlődhetik, kell elsősorban irányadónak tekintenie. Toulonhan tűnődve a világ folyásán, keserűen írja Naplójába s „A Század halad előre, de szerencsétlenségemre oly országnak vagyok lakója, mely hátramarad". Másutt í „Semmi sem áll csendesen a világon, még a nap systemák is mozognak, — tehát csak Magyar- ország álljon, vesztegeljen mozdulatlan ?“ Lépni akar, de nem vaktában rohanni. Convulsio nélküli reformatiót kívánt. Ez is válsággal jár, de az a kérdés, hogy mindent feldöntsön-e a belvihar vagy szelíden járja át a hazát- Széchenyi az utóbbit választotta. Tagadta azt, hogy az államokat fejlődésükben ugrások, forradalmak előbbre vinnék és a haladás a múlttól függetlenül hirtelenűl meggyorsítható. Figyelmezteti, is kortársait, hogy ne riadjinak vissza minden változástól, mert ha idejekorán nem teljesítik kötelességeiket, nem kerül hetik el az olyan szociális forradalmat, mint aminő volt a brit és francia vérözön, amelyet jobb megelőzni, mint bevárni. Az idő sürget! A magyarságnak nincs sok ideje megvalósítani a reformot. „Ami most van, az nem lesz mindig, hanem vagy kívülről vagy belülről fel fognak fordítani minket s akkor a nemzet elveszett“, Mikor 1831 november 8 án br. Wesselényi Miklósnak levelet ír, ugyanez a gondolat kínozza! „A kapunál van egy el nem kerülhető revolutio. Véres fog lenni, mint a francia 1789 iki, ha úgy rohan ránk az idő, m.int ott, mikor a legnagyobb politikai résznek semmi politikai exisztenciája nem volt, — vagy olyan fog lenni, mint a francia 1830 iki, mikor a proprietas a legnagyobb convulsiók közt respectáltatik, mert a nagyobb résznek valami exisztenciája mar van A REFORMER MAGATARTÁSA DE SZÉCHENYI nem csupán azért akarta elszánt következetességgel a reformot, hogy ezzel elkerülje a forradalmat, hanem főként azért, hogy megteremtse a hallhatatlan lélek emberi méltóságának és a magyar jósajátosságoknak megfelelő életformát, a Nemzeti Érény életformáját- S az ilyen reform hozzá méltó reformátorokat igényelt és Széchenyi jól látta, hogy mi nem vagyunk — ő se, Wesselényi se — született reformátorok. Erkölcsi reformot csak azok valósíthatnak meg, akik ezt önmagákon kezdik, akik kijárják az alázatosság és önmegtagadás iskoláját és megtartják — minden körülmények között — a magyar közéletnek Széchenyi alkotta erkölcsi törvényét! „ki pedig a kölónségnek akar használni, legelső kötelessége: magárul egészen elfelejtkezni"Széchenyi megütötte a nemzeti reformátor legmagasabb erkölcsi mértékét. Tettel é? áldozattal kezdte reformját! — be ritka széles e világon —j mindig csak adott, sohasem kapott; nem tömeget lá- zított, hanem elitet nevelt és eszméit legsűrűbben azok közé hintette, akiktől mértéktartást, áldozatot és lemondást követelt; vállalta a közszolgálattal járó csalódások keserűségét — a népszerűség bal
