Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - Reményik Sándor: Nemzetpolitikai gondolatok
232 Reményik Sándor ÖNKRITIKA, VAGY SZELLEMI MASOCHIZMUS? AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG mai vezető szellemiségének, számottevő íróinak, gondolkozóinak, nevelő egyéniségeinek egész karakterét átitatta egy különös, kritikai nemzetszemlélet, melynek, azt mondhatnám, vallásos gyökerei vannak. Egy pár év előtti írásomban már hivatkoztam arra, hogy a döntő különbség a magyarországi és erdélyi magyar nacionalizmus között az, hogy az előbbi megmaradt főképpen politikai jellegűnek, az utóbbi átformálódott religiosus jel- legűvé, A magyarországi magyarságnak vannak még politikai ábrándjai, tervei és célkitűzései, van intenzív, olyan, amilyen politikai élete. Az erdélyi magyar.ág politikai élete semmi, nemcsak tényleges megkötöttsége folytán, hanem szellemi elitjének politikai közömbössége miatt is. Kultúrájának megmaradt fellegvárába visszavonulva, igyekszik ez a magyarság lelki pozícióit megtartani. Eszem ágában sincs ezzel a ténnyel vitázni, sok vonatkozásban elkerülhetetlennek, sok vonatkozásban éppen tisztító és felemelő hatásúnak érzem ezt a po- litikátlanságot. Ezzel függ össze valamenyire az említettem kritikai nemzetszemlélet. Kulturális és valláscs elmélyülés vonásról-vonásra fedezte fel és domborította ki ezt a szemléletet. Nem véletlen, hogy ennek a szemléletnek legnagyszerűbb, legátfogóbb, címében is különbségjelölő magyarázatát Makkai Sándor adta, A sokféle revíziós gondolattal és törekvéssel szembeállítva az első, legfontosabb, legsürgősebb, legegyszerűbb s mégis legnehezebb revíziós gondolatot; a n.a gunk revízióját, egyénben és nemzet-testben egyaránt. Erre a műre óriási szükség volt. Nemcsak az új transsylvanizmus lényegét adta benne az író; visszavonulást a külsőből a belsőbe, a világból a lélekbe, a politikai magyarságból az ideális magyarságba — hanem először foglalta össze azt a kritikai nemzetszemléletet, melynek vallásos gyökerei: bűntudat, bűnbánat, ítélettartás önmagunk fölött, prófécia, megújulás, megszentelcdés, új népi programra, Makkai a legnagyobb kritikus magyarok, Széchenyi és a többiek látását alkalmazta a mi erdélyi viszonyainkra. Magyar bűnöket tárt fel, de magyar erőt és új magyar lehetőségeket is miutatott. És megmutatta az ember és a magyar lehető teljes harmóniáját éppen az erdélyi politikanélküliségben. Ennek a nagy fényességnek azonban, mely az erdélyi magyarság kritikai nemzet-látásában kigyulladt, — nagy árnyéka van máris, és tépelődéseim közt néha attól félek, hogy még sötétebb árnyéka lehet idővel. Nemcsak Makkai hatása és félreértése következtében, de tőle függetlenül is; ennek a kritikai, bűn látó, bűnkereső, önos- torozó, önmagát vallásos megalázkodásban kiélő, a végzet ódiumát most már kizárólag önmagunkra hárító szemléletnek kiázámítha- tatlanul káros következménye is lehet. Itt is, ott is látni és hallani lehet, hogyan siklik át a magában véve helyes önkritika valami olyasféle magatartásba, melyet én szellemi masochizmusnak neveznék. E szerint most már nekünk nincs is külső ellenségünk, nem fenyegetnek elnyeléssel végzetes külső hatalmak, mi bűnösök voltunk, ami bennünket ért, azt kétségtelenül mind megérdemeltük, sőt még annál is többet, A magyar bűnöket prédikálni és hirdetni kell, szó
