Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae

Metamorphosis Transyilvaniae

225

tölthessük. Egy kicsit meggondolt és nehézkes emberek vagyunk, mert egy dologban csak egyszer szeretünk határozni. S bizony a sok szeretet közben, mely szóból és írásból felénk árad, egyszer-kétszer megérde* melnök a „makacs“ lelzőt is, hiszen nap nap után moodunk le olyan gyönyörű képekről, amelyeket lelkesedve festenek rólunk.

Nem a kedvezőt, hanem az igazat szeretjük.

S mi az igaz?

Igaz például az, hogy létezik egy úgynevezett erdélyi magyar szellemiség, melynek utánzatai rendkívül népsze'űek. Mi azonban magát a valódit inkább ajánljuk, mert abban az erkölcs formáló és célravezető erejét törvényszerűnek tartjuk, s egyben ú{y gondoljuk, hogy ez a hitünk nagy nemzeti erő lehet ma, ara kor egy megújítandó Európában megújult magyarságot kell teremteni. Erős tulajdonsága még ennek a sze'lemiségnek a szociális igazság teremtő ereje is, nemkülönben küzdelme a rendszerért, melyben egyfelől a világ, másfelől a nemzet egységben jelenik meg.

Igazság például, hogy huszonkét esztendőn át két hőse volt a küzdelea nek, amely arra irányult, hogy az erdélyi magyar szellemiség becsületben maradjon, öntudatot fenntartson és nemzeti művelődést gyarapítson. Egyik hőse a szellemi ember, ki a sorsot nemcsak megosztotta népével, hanem kellő időben a szükséges Igét megtalálta és kimondta. Mégis ő volt a kisebbik hős. A nagyobbik maga a nép volt> a falusi magyar nép, a szórvány népe, a kalotaszegi büszke tatárok és a magyarság keleti bokrétája: a székelyek.

Igazság az is, hogy az együttes küzdelemben itt nálunk megkorhadtak a falak, amelyek azelőtt oly célszerűen elválasztották egymástól a magyar társadalom különböző osztályait. Az erdélyi mágnás gondot és munkát vállalt Az értelmiség elfeledte a parasztot, akit népszínműből ismert meg egykor, de helyette fölfedezte magát az eleven népet, ki okos volt és józan, nyelvében és hitében tiszta 8 áldozatokban példamutató. S amikor végre a munkásban is kitisztult a magyar öntudat, az egységes magyar társadalom lényegében már megvolt, csupán a forma hiányzott, melyben erejét mutathatta volna.

S végül igazság az, hogy az erdélyi magyar szellemiség, ennek a szellemiségnek a hősei s a lelkileg megújult egységes magyar társadalom ez mind nemzeti érték. Ország dolga most már, hogy mi történik véle. De mivel az ország mi vagyunk, együttvéve valahányan, a mi dolgunk tehát.

Az enyém talán inkább, mint a legtöbb magyaré, hiszen azt az útat választottam, hogy a magamé fölött a közös gondokon törjem a fejemet, s értelmes, igaz és magyari mondatokban tanítsak. Tanítsam az időszerűt és az időtlent, de egységben mind a kettőt, mint ahogy példázza azt minden eszme és nemzet, melynek félarca időszerű s a másik időtlen, de egy és oszthatatlan a kettő örökre... íróban alkusz, aki csak az időszerűt tanítja, s ártatlan álmodozó, aki csupán az időtlent. Foglalkozást űznek ezek: Az alkusz jövedelmezőt s az álmodozó kilátá ta- lant. Mennyire más az igazi szellem, ki a hivatás ritka ruhájába küz- ködik, hogy valamiképpen egységbe foglalhassa az időszerű felismerést . és az időtlen eszmét.