Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Dr. Bíró József: Az erdélyi magyar műemlékpolitika
20 Dr. Bíró József alapon megszervezni. Végül is, 1924'ten, a bizottság arra az álláspontra jutott, hogy a Gerecze léié topográfia Erdélyre vonatkozó részének osztályozását kérik a minisztertől.^’ Hogy e kérést teljesítették-e, arról a jelentések hallgatnak; legjobb fudcmásunk szerint azonban a műemlékké nyilvánított alkotások lajstroma hivatalos formában eddig még nem jelent meg. így az erdélyi bizottság mai napig is erre a pótolhatatlan műre, a Gerecze topográfiára támaszkodik, bár évről-évre pótlásképpen több román templomot, főleg a fából építetteket« nyilvánítottak műemléknek- Az egyes évi jelentések csaknem refrénszerüen azzal kezdődnek» hogy mily hosszadalmas munka ez a leltározás s mennyi időt igényel. így a bizottság eredményes tevékenységének súlypontja az ásatásokra és a restaurálásokra tevődött át. E helyütt fölöslegesnek látjuk részletezni a CMI két évtizedes munkásságának minden állomását. Természetesnek látjuk« hogy a bizottság főleg a római kor emlékeinek napfényrehozata- lával 5 a román egyházi emlékek karbantartásával törekedett céljai elérésére, Évről-évre mind nagyobb nyomatékkal lépett előtérbe a román fatemplomok megőrzésének és fenntartásának ügye s ezt a serényen fejlődő román művészettörténeti kutatás is előnyben részesítette. Jól ismert dolog, hogy a műemlékbizottságok tevékenységét közvetve mindenhol az illető nemzet vezető tudósai, a régészek és a műtörténészek irányítják s rajtuk keresztül az egyetemes és nemzeti tudományos áramlatok éreztetik hatásukat. Ez történt Erdélyben is, A CMI eleinte — nyilván az akkor még élő Csáki hatása alatt — a szászok ügyét is melegen pártfogolta; sok evangélikus templomot is gondjába vett, de a szász műemlékek egyébként kitűnő állapota sa szász egyházi kö- zületek éber gondoskodása a CMI ezirányú feladatait igen megkönnyítette, Amellett a CMI esetenként, nem hanyagolta el a magyar és magyar vonatkozású emlékek ügyének felkarolását sem. Az első években különös gonddal fejezte be Vajdahunyad várának restaurálását; gondot viselt a fogarasi várra; 1922-ben közbenjárt, hogy a gyulafehérvári püspökség ne rombolja le a tulajdonában lévő alvinci Martinuzzi-kastélyt, mivel Aaron, Moldova vajdája itt volt bezárva, itt is halt meg s így román történelmi emlék. 1925-ben 12 000 lejt adott a menyöi ref. templom, 6500 lejt a zilahi ref, templom s iO OOO lejt az alvinci ref, templom resíau- rálására. A CMI járt közben a kormánynál, hogy az erdélyi kát. püspökség segélyt kapjon a gyulafehérvári katedrális restaurálására s ugyancsak a CMI közbenjárására figyelmeztette az erdélyi ref, egyházkerület igazgatótanácsa körrendeletben a lelkészeket a műemléktörvény 6. §-ára, hogy minden 1834 ig épült templom és berendezése műemléknek nyilváníttatott s csorbítatlanul fenntartandó , , Ezek azok az adatok, amelyeket a bizottság évi jelentéseiből, majd a terjedelmes tudományos értekezéseket közlő évkönyu L. az 1924 évi jelentést. L az id. jelentéseket,
