Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
204 Zaihureczky Gyula sebbségi sorsban csak iskolát járt. Kis-ebbsági sorsának megfelelően ez a lelkiség nemes és megbocsátó, elhárítja a bosszú és megtorlás gondolatát. Az erdélyi szellem sok évszázados lelkiség mélyéből fakadt és abból a felelősségérzetből amelyet a maga földjéért, a maga kis hazájáért sugároz ki magából.“ A KORMÁNYZÓ BESZÉDE így látta és vallotta Teleki Pál gróf Erdélyt és ennek az er- délylátásnak jegyében indította meg politikáját. A magyar katonai, majd polgári közigazgatás megkezdte működését és ezzel a magyar állam kiterjesztette szuverénítását a visszacsatolt Erdély fölé. Ennek a szuverénításnak a szellemét, a jövőbeni magatartást maga a Kormányzó szögezte le a bevonulás alkalmával Kolozsvárt mondott beszédében. Minden időkben utat mutatóak maradnak szavai j — Boldogan köszöntőm Kolozsvárról Erdély visszatért országrészeit. — Huszonkét évi keserves megpróbáltatás után valóra vált, amiben bízni nem szűntem meg soha egy percre sem. És most, amikor valóban itt állhatok a szabad Erdély szabad földjén, olyan mélyen meghat ennek a történelmi pillanatnak a nagyszerűsége, hogy. érzelmeim kifejezésére alig találok méltó szavakat. — A jelen öröme összefolyik lelkemben a múlt bánatával és feltámad bennem a kérdés; Hogyan is szakadhatott ránk magyarokra ez a szenvedés? Tiszta lélekkel felelem a történelem ítélöszéke előtt: Nem a mi hibánkból! Minket sorsunk ideállitott kelet és nyugat mes- gyéjére, hazánk századokon át a romboló világtörténet országútján örökös harcok színtere volt és mialatt Európa más boldog népei békés munkában gyarapodhattak és erösbödhettek, a magyar örökös harcokban vérzett, pusztult és fogyott. — Közben beszivárogtak idegen nemzetiségek, hol mert ellenség elöl kellett menekülniök, hol mert itt reméltek boldogulást. Őseink nemcsak befogadták őket, hanem minden szabadságot is megadtak nekik s ezeket a szabadságjogokat törvényileg is biztosították számukra. Elnyomatásról ebben a hazában nem panaszkodhatott joggal senki, — mégis ez szolgáltatott hazug ürügyet arra, hogy megcsonkítsák, feldarabolják és megalázzák ezeréves hazánkat. Nem fegyver fosztott meg területeinktől, hanem az úgynevezett békeszerződés. — De fátyolt akarunk borítani ezekre a szomorú emlékekre. Ennek a felszabadult földnek a szenvedése véget ért. Talán valami jó is marad utána. Hiszen tudjuk, hogy a túlságos jólét, a semmittevés, a teljes gondtalanság puhít és zülleszt testileg. Az elnyomás» a szenvedés és a küzdelem viszont megedzi az embert, növeli ellent- álló erejét és ébrentartja benne a hazaszeretetek Hiszem, hogy felszabadult véreink, akik ezeken a boldog napokon ujjongva szórták virágaikat bevonuló katonáink elé, ilyen megerősödött, megacélosodott testtel és lélekkel térnek meg annak a hazának keblére, amelynek hü
