Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Eszmék és elvék - P. Incze Lajos: Változatok székely kesergőkre
Változatok székely kesergőkre 195 Ezért akarunk népi gyökerű középosztályt. Ha a mai közép- osztály gyökereit nem lehet leereszteni a népig, akkor szívesebben vesszük a frissen szárba szökő népi hajtást, mely már fent, a nemzet egyetemes mozgalmi síkján bontja ki virágját. Nyitva hagyjuk a kérdést: két társadalmi rétegre van-e szükség, vagy háromra az egyensúly végett. Ez a magyar írástudók dolga. Mi csak magyar életet akarunk, melynek alapvető feltétele a magyar értelmiség selejtezése. Nem elég pusztán követeléseket állítani fel. Minél hamarább meg kell teremteni azt a közhangulatot, mely szinmagyar középosztályt sürget, legalább ott, ahol gyorsan és megrázkódtatás nélkül keresztülvihető : a Székelyföldön. SZÉKELY KISVÁROSAINK „polgársága“ izgató képet nyújt a kutatónak. Összetételében alig tisztább, mint másutt. Magvát a faluból, földből kiszorult székelyek alkotják ugyan, akik hallatlan rátermettséggel és bámulatos gyorsasággal tanulták meg a kisipar és a kistételű adás-vétel szertefutó érdekszálait és hivatási huncutságait- Már egész sor derék ügyvéd-, orvos-, mérnök-, tanár-, de főképen tanitó- és papnemzedéket adtak a gyepüvédő nemes kis népnek. De a tartóoszlopot sűrűn körülfogták a kiolvashatatlan származású elemek, akik gyanús mellékzöngékkel szólják a magyar szót és hátsógondolattal hiszik a magyar hitet. Nem keltene feltűnést a mai túlzó világban mikor szélsőséggel ellensúlyozzák a szélsőséget és külső veszélyre külső menedéket keresnek, — ha galiciaiak, cseh trombitások és Bach-huszárok kerülnének magyar megvilágításba. Csupán előzékenységből és a tárgyilagosság vitán felüliségének megőrzése kedvéért mellőzzük a nevezgetést. A tény akkor is változatlan, ha az űrlapon kitöltetlenül hagyjuk a nevét, akire vonatkozik, A székely kisvárosok viselkedése még így is bebizonyította, hogy a gazdaivadékokból iparosait kispolgárság kibírja a hét ínséges magyar esztendőt is. A kisebbségi sorsban, az államhatalom egy intésére, megszűntek az életlehetőségek, bedugultak a pénzforrások s Székelyország mostohább helyzetbe került, mintha a Vadnyugaton lett volna: ott legalább fegyverrel védhette volna magát a haramiák ellen, míg itt egy féltékeny rendszer törvényen kívül helyezte s aztán rászabadította pénzéhes hajcsárait, felruházva az államhatalom tekintélyével. (Fegyveres tekintélyre gondolok. Ilyen, legalább befelé, eleinte volt), A székely „polgári rend" azonban elhatározta, hogy helyén marad. Összeszorított fogakkal, hadbíróság, szurony, engedélyvesztés és tetézett adóteher árnyékában is oltalmazója, tanácsadója és vigasztalója maradt a kis népnek. MAGYAR ÚT MA AZ LEHET nálunk, mely megnyitja Jákob létráját, magasba vezető ösvényeken visz, hol ki-ki annyira hághat, amennyi ereje van. A földből kiszorult háziipari ezermesternek kisiparossá kell lennie. A bolti szolgából üzérkedő, nem elvetélt életű, lerongyolt reményű proletár. A kisiparosból és kiskereskedőből harmadik nemzedékben megszületik majd a romlatlan agyú, friss idegü magyar vezetőréteg, mely eget kér magának. Ha a társadalom fejlődésében nincs ugrás (sem pénz, sem származás révén), az új
